Magyar Tudományos Akadémia
 

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

KÖZGAZDASÁG- ÉS REGIONÁLIS TUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT

REGIONÁLIS KUTATÁSOK INTÉZETE

English | Oldaltérkép | Bejelentkezés

ÚSZT PÁLYÁZATOK

Tudományos beszámoló 2011

Tudományos beszámoló az MTA RKK 2011. évi tudományos tevékenységéről

I. Az RKK fő feladatai 2011-ben

II. A 2011-ben elért kiemelkedő kutatási és más jellegű eredmények

a) Kiemelkedő kutatási és más jellegű eredmények

b) Párbeszéd a tudomány és a társadalom között

III. Az RKK hazai és nemzetközi kapcsolatai 2011-ben

IV. A 2011-ben elnyert fontosabb hazai és nemzetközi pályázatok rövid bemutatása

V. A 2011-ben megjelent jelentősebb publikációk

KÖNYVEK

KÖZLEMÉNYEK

I. Az RKK fő feladatai 2011-ben

Az RKK működésének eddigi legnehezebb évét zárta 2011-ben. A gazdasági körülmények mind a pályázati úton elnyerhető bevételek, mind a költségvetési finanszírozás terén drasztikusan romlottak. A teljesítményt jelentősen befolyásolta, hogy az év során az intézet „elveszítette” állományának 21%-át. A legfájóbb, hogy a kilépett, nyugdíjazott dolgozók háromnegyede kutató volt. E körülmények ellenére az RKK közalkalmazottjai becsülettel tették a dolgukat.

Az intézet a közfeladatként jelentkező alapkutatásokat tekintette elsődleges feladatának a 2011. évben is. Eredményeinek bemutatásaként 4 monográfia, 9 tanulmánykötet, mintegy 300 tanulmány megjelentetését, a Discussion Papers sorozat, a Kárpát-medence régiói monográfiasorozat és a Tér és Társadalom folyóirat folyamatos kiadását tervezte. E feladatokat a létszámcsökkenés ellenére sikerült teljesíteni, az intézeti munkákra 2011-ben kiemelkedően sok, 1804 hivatkozást regisztráltak.

Az RKK a területi tudományok magyarországi bázisintézményeként hozzájárult a területi törvényszerűségek feltárásához, az eredmények hazai és nemzetközi terjesztéséhez, kutatásai megalapozták az Európai Unió és Magyarország területpolitikáját, fejlesztési straté­giáját. Alkalmazott kutatásai közvetlenül szolgálták a kiegyensúlyozott és fenntartható tér­szerkezet kialakítását és működtetését. Az intézet hét decentralizált kutatási egysége saját kutatási profilja mellett kiemelt feladat­ként kezelte a térségi sajátosságok elemzését.

2011-ben számottevő hangsúlyt kaptak a Kárpát-medencei határtérségekkel ( határon átnyúló várostérségek, illetve környezeti hatások, transznacionális tudásrégiók), az innováció területi és hálózati kérdéseivel (államhatárok szerepe, K+F-kapcsolatrendszer), a területi (kohéziós, közoktatási és vidékfejlesztési) politikák intézmény- és eszközrendszerének sajátosságaival és továbbfejlesztésével, a gazdasági válság területi következményeivel, a településhálózattal és a fenntartható fejlesztéssel (okos és élhető városokkal, barnamezős területekkel) kapcsolatos kutatások, továbbá a Duna-stratégia programterületének átfogó vizsgálata is.

Az intézet területpolitikai döntési centrumokkal kiépített másfél évtizedes tartalmas és kölcsönös elégedettséget kiváltó együttműködésében bekövetkezett kedvezőtlen változások 2011-ben is folytatódtak. A területpolitikai döntések tudományos megalapozása iránt nem mutatkozott érdeklődés, veszélybe került az innovációs lánc fenntartása. A gazdasági szférával meglévő folyamatos együttműködés mellett fontos szereplő volt az IBM Magyarország, amely gazdasági döntéseinek területi megalapozásához igényel folyamatosan elemzéseket.

A 2011. évben is komoly feladatot jelentett a felsőoktatási tevékenység, az RKK negyvenöt kutatója – köztük tizenhárom egyetemi tanár – vezetett, ill. témafelelősként támogatott doktori és mesterképzéseket.

Az intézet tizenöt nemzetközi, harminc tudományos és öt kulturális rendezvény szervezését tervezte. A 2011. év a nemzetközi események és kapcsolatok terén elsősorban a Nyugat-Balkán és Oroszország irányában jelentett új minőséget.

II. A 2011-ben elért kiemelkedő kutatási és más jellegű eredmények

a) Kiemelkedő kutatási és más jellegű eredmények

Az országhatárokon átívelő várostérségi kapcsolatok a Kárpát-medencében

A határon átnyúló várostérségek erősödése pozitív hatással lehet a periferikus, elzárt térségek hátrányos helyzetének oldásában. A magyar határ túloldalán fekvő nagycentrumok szolgáltatási kínálata a lakossági igények könnyebb, gyorsabb kielégítését segítheti. A határon túli gyorsan fejlődő gazdaságok lehetőséget adnak a határ magyar oldalán tevékenykedő KKV-k számára a prosperáló gazdasági hálózatokhoz való kapcsolódásra. A nagyvárosokban zajló infrastrukturális és rehabilitációs programok a hazai építőipar számára jelenthetnek potenciális alvállalkozói szerepet. A centrumok térségszervező erejét növeli, ha központi funkcióikkal nem csupán a hazai, közvetlen vonzásterüket látják el, hanem a határ túloldalán lévő háttérterületüket is újraintegrálják. A határon túli kereslet hozzájárulhat egyes gazdasági szerepkörök erősödéséhez, a kereslet stabilizálásához is. A jelenlegi folyamatok ugyanakkor kihívást is jelentenek, hiszen mind a magyar, mind a román és a szlovák vállalkozások kapcsán felismerhető a törekvés, hogy a „tanulóévek” után, a közvetlen határ menti sávot átlépve, a távolabbi, koncentrált piacok felé fordulnak. A kutatás során feltárásra került az anyaországi magyarság kapcsolatrendszere a határon túli magyarsághoz, valamint az ottani többségi nemzet és a magyarság viszonya. A határon túli magyarság politikai szerepe kulcsfontosságú a kapcsolatok fejlődésében. Ez nem csupán részvételüket, vagy ennek hiányát jelenti az országos politikában, hanem súlyukat a területi középszinten és a lokális egységekben. Valamennyi vizsgált várostérség esetében a kiskereskedelem, illetve a szolgáltatások tekintetében indult meg legerőteljesebben a kapcsolatok kiépülése. A kutatás igazolta, hogy az egyes országokra jellemző ár- és bérszínvonal a kapcsolatok irányát, kiegyenlítettségét befolyásolja, de nem determinálja. Kiváló példa erre Komárom, ahol mind a magasabb átlagbérszínvonal, mind a település lélekszáma alapján az tűnne logikusnak, ha a munkaerő jellemző áramlási iránya Magyarország irányából Szlovákia felé mutatna, ám a tapasztalat ezzel éppen ellentétes. A civil kapcsolatok tekintetében látványos fejlődésről nem beszélhetünk, a rendszerváltás időszakában kiépült kulturális és sportkapcsolatok továbbra is működnek, szabályozási okokból azonban egyéb, pl. szociális területeken teljesen hiányoznak, illetve csupán esetiek. Közszolgáltatások vonatkozásában a nemzeti szabályozás nem kedvez a kapcsolatok kiépítésének, ennek ellenére találunk előremutató kezdeményezéseket: testvérosztály a határ túloldalán, együttműködés a sürgősségi betegellátásban. A vizsgált kapcsolati szálak sajátos területét jelenti az ingatlanpiac, hiszen a kezdetben jelentős árkülönbség hatására élénk forgalom indult meg a magyar–szlovák határszakaszon. Pozsony és Kassa elővárosi fejlődése átnyúlt az államhatáron és szlovák állampolgárok százai vásároltak ingatlant Magyarországon. A speciális helyzetű Komárom–Komárno esetében pedig az államhatár ellenére napjainkra gyakorlatilag egységessé vált az ingatlanpiac.

A határ mint innovációs megújulási tengely

Bár az INNOAXIS-projekt elsőszámú célja fejlesztési programok kidolgozása volt a magyar–szerb határ menti térségre, a helyzetelemzést megalapozó empirikus kutatás során számos fontos tudományos megállapítás született. A határ két oldalán fekvő területeket erőteljesen elválasztotta az államhatár, így a korábbi természetes térszerkezeti kapcsolódások elhalványultak, ami visszavetette a térség fejlődését. A kedvezőtlen gazdasági folyamatok, és a délszláv háború hatásainak következtében a határmentiség ma a térség legnagyobb részén egyúttal periferikus helyzetet jelent. E tények ellenére egyértelműen megállapítható, hogy a térséget a mai napig számtalan hasonlóság jellemzi. A hasonló adottságok hasonló lehetőségeket és problémákat jelentenek, melyek hasznosításában, illetve megoldásában az összefogás, a tapasztalatok átadása önmagában jelentős előnyökkel járhat, míg a különbségek felkínálnak helyi megoldásokat egyfajta belső munkamegosztásra, a helyi erőforrások térségi szintű hasznosítására, az innováció terjedésére. A térség belső kapcsolatrendszere azonban nem kellően fejlett, az elkülönültség hatalmas veszélyt jelent a térség hosszú távú fejlődése szempontjából. A térség felzárkózásának záloga tehát csak a határ elválasztó szerepének oldása és a térség szereplőinek lokális együttműködése lehet. Ez egyrészt a térség adottságaira építő, a környezeti fenntarthatóságot szem előtt tartó, versenyképes, határon átívelő térségi gazdaság kialakításának támogatását, másrészt a térségi szinten együttműködő társadalmi-kulturális közösség megerősítését feltételezi. E fejlesztési célok érdekében került kidolgozásra a közös stratégiára alapozott gazdasági, illetve humán operatív program, melyek javasolt beavatkozásai elsősorban a helyi szereplők által középtávon megvalósítható tevékenységekre koncentrálnak, és fokozott hangsúlyt helyeznek a térség környezeti és társadalmi fenntarthatóságára.

Környezeti hatások a Körösök határ menti térségében

A kutatás feltárta a Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös folyók határ menti térségében zajló legfontosabb környezetet, illetve természetet károsító folyamatokat, továbbá az érintett lakosság környezeti attitűdjét. Az antropogén eredetű környezetkárosító tevékenységek többnyire az agráriumhoz, a kitermelőiparhoz (nyersagyaglelőhelyek), illetve a szennyvíz- és hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó, mérhető és analizálható környezeti beavatkozások voltak. Ezen információkra alapozva készül el a határtérség fenntartható környezetgazdálkodását célzó közös cselekvési terv. A kisléptékű határ menti együttműködések, kapcsolatok fontosságát megerősíti, hogy Magyarország határrégióiban a területi politika paradigmaváltáson megy keresztül. A kutatások legfontosabb megállapítása, hogy a nagy ívű határközi szervezeti rendszerek (eurorégiók) keretében vagy a mellett felértékelődnek a kisebb léptékű határ menti együttműködések, kistérség–kistérség, kistérség–város, város–város kapcsolatok, város- és településszövetségek, valamint a nagy- és középvárosok kapuvárosi tranzitfunkcióinak és az egyéb településközi kapcsolatok, például az EGTC-k szerepe.

Regionális egyetemek mint egy transznacionális tudásrégió létrehozói

A magyar–horvát IPA-projekt átfogó célja az érintett térségben található tudományos intézmények és a régió gazdasága közötti közös tudásbázis és hálózat fejlesztése volt a környezetvédelem, a vidékfejlesztés, a stratégiai tervezés és a tudástranszfer területén. Az eredmények elsősorban nem új tudományos felismerésekben, hanem az érintett szereplők közötti együttműködés elindításában és szakmai megalapozásában érhetők tetten.

Magyar–horvát regionális turisztikai termékterv

Az együttműködés során, jelentős empirikus felmérést követően elkészült egy földrajzi információs rendszer (GIS), amely tartalmazza a turizmushoz kapcsolódó társadalmi, gazdasági és környezeti elemeket. A tematikus térképekre alapozva GIS-alapú tájértékelés és elemzés készült, megmutatva mely régió milyen turisztikai potenciállal, infrastruktúrával rendelkezik, és melyek azok a területek, amelyeken az adott régióban turisztikai fejlesztéseket célszerű végrehajtani. A program során négy turisztikai termékterv került kidolgozásra: ökoturisztikai, szabadidős, vízi turizmus, valamint lovas turisztikai termékterv. A munka sikerét jelzi, hogy a terv a térségi turisztikai fejlesztési célú pályázatok kiindulási alapjává vált.

Közreműködés az EU kohéziós politikájának értékelésében

Az uniós megbízásokban való közreműködések közül a legfontosabbak a European Policies Research Centre vezetésével az Európai Bizottság, illetve az Európai Parlament illetékes bizottsága részére készült nemzeti riportok voltak, mert a kohéziós politika európai összehasonlító értékelésében a magyar helyzet megítélése ezekre is épült, illetve az intézet eredményei segíthetik a hazai tanulási, alkalmazkodási folyamatot is. A résztvevő kutatói közösség számára pedig betekintést engedett a kohéziós politika agytrösztjének számító hálózat működésébe: pl. a Kohéziós Alap felhasználásának ex-post értékelése (2000–2006) a menedzsment és végrehajtás szempontjából. Az európai tagállamok regionális és versenypolitikáját rendszeresen értékelő EoRPA-konzorcium tagjaként egy országtanulmányt készítettek a kutatók az utóbbi évek hazai kohéziós politikai modelljéről. A Comparative study on the visions and options for cohesion policy after 2013 projekt elsősorban a hazai szakirodalom feltérképezésére irányult, amely által azonosításra kerültek a jövő ciklus kohéziós politikájával kapcsolatos hazai elképzelések, törekvések.

A kapcsolathálózatok innovációra gyakorolt hatása

A NETINNOV-projekt keretében lehetővé vált, hogy első ízben készüljön egy olyan országosan reprezentatív kérdőíves felmérés a hazai vállalkozások körében, amely alapján bemutathatóak a cégek innovációs aktivitásának jellemzői, a gazdasági és innovációs együttműködések kapcsolathálózati paraméterei, valamint az ágazati és területi különbségek mintázata, illetve a két vizsgált kérdéskör egymásra gyakorolt hatása (modellek, vállalati csoportok). Megállapításra került, hogy az összes vállalkozásnak csak kevesebb, mint egyharmada folytatott valamilyen K+F-tevékenységet. Rendkívül erős az összefüggés a saját belső kutatás-fejlesztési tevékenység léte, illetve az értékesítési és a beszerzési kapcsolatok területi orientációja vonatkozásában. A vállalkozások innovációs tevékenysége függ egyrészt a vállalati mérettől, másrészt eltér ágazatonként: legjobb a szakmai, tudományos és műszaki tevékenységet folytató cégek körében, illetve az ipar és az infokommunikációs szektorban, valamint a pénzügyi, a biztosítási és az ingatlanügyletek esetében. A hazai vállalkozások kooperációs kapcsolataiba vagy hálózataiba a legkisebb arányban a tudástermelésben és -átadásban érdekelt szereplők, illetve az innovációt segítő intézmények épülnek be. A formális, szerződéses együttműködési kapcsolatok ma már a legtöbb cég életében előfordulnak. A hálózati jellegű együttműködési forma viszont csak ritkán alkalmazott kooperációs eszköz a legtöbb vállalkozás életében, mindössze a vállalkozások 14%-a tagja valamilyen komolyabb együttműködési hálózati szerveződési formának. A területi elhelyezkedés szempontjából is alapvető különbségek figyelhetők meg a gazdasági szervezetekkel és a nem gazdasági szervezetekkel kialakított relációkban. A legnagyobb valószínűséggel helyben alakítottak ki a cégek valamilyen együttműködést. Szinte minden kapcsolatirány esetében a lokális elhelyezkedésű partnerek előfordulási rátája a legmagasabb, és a térbeli távolság növekedésével arányosan csökkennek az előfordulási valószínűségek. Az eredmények alapján egyértelműen megállapítható a térbeli közelség és az erre épülő személyes kontaktusok kapcsolatalakító hatása. A gazdasági szereplők többsége együttműködési kapcsolatai szempontjából nemzetközi értelemben izolált, akik pedig rendelkeznek ilyen partnerekkel, azok sem alapozzák ezt a beágyazódást egy összetett kapcsolatrendszerre. Egyértelműen megfigyelhető az összefüggés az innovációs aktivitás és a társadalmi beágyazottság, valamint az együttműködési hajlam között. Azok a cégek, amelyek érdekeltek a kutatásban, fejlesztésben és új termékek, szolgáltatások vagy folyamatok kialakításában, nagyobb valószínűséggel működnek együtt másokkal, összetettebb és nagyobb a kapcsolatrendszerük, nagyobb eséllyel alkotnak hálózatokat, és erősebben ágyazódnak be ezeken a kötéseken keresztül a szervezeti környezetükbe, és fordítva. Ugyanakkor aggasztóan alacsony a nem piaci szereplők felé irányuló kooperációs csatornák száma és összetétele. Az innovatívnak minősülő cégek 70%-a nem áll kapcsolatban felsőoktatási intézménnyel, 90%-uk nem működik együtt kutatóhellyel, 50%-uk egyetlen gazdaságfejlesztési vagy szakmai szervezethez sem kötődik. De a leginkább elgondolkodtató adat, hogy 82%-uk az elmúlt három évben egyetlen egyszer sem működött együtt az innovációt közvetlenül segítő, támogató szervezettel. A gyakorlati hasznosíthatóság, az alapkutatásokban rejlő fejlesztési potenciál és nemzeti tudáskincs gyarapítása érdekében a projekt eredményeként összeállításra került a vállalati sikeresség, versenyképesség egy lehetséges receptje.

Okos városok

Az okos vagy élhetőbb város olyan települést takar, amely a rendelkezésre álló technológiai lehetőségeket – elsősorban az információs és kommunikációs technológiát – olyan innovatív módon használja fel, amely elősegíti egy jobb, diverzifikáltabb és fenntarthatóbb városi környezet kialakítását. Egy várost akkor nevezhetünk okosnak, ha az emberi tőkébe, illetve a tradicionális (pl. közlekedési), valamint a modern információs és kommunikációs infrastruktúrába történő befektetés ösztönzi és hajtja a fenntartható gazdasági fejlődést, növeli az életszínvonalat – miközben a természeti erőforrásokat bölcsen kezeli. Az okos város tehát az infokommunikációs technológiát úgy használja, hogy a város infrastrukturális rendszerei és szolgáltatásai sokkal jobban kapcsolódjanak egymáshoz, ezáltal intelligensebbek és hatékonyabbak legyenek. Az IBM Magyarország arra adott kutatási megbízást, hogy az IBM-nél kialakított Smarter City Assessment módszertanát hazai környezetre igazítva megbízható, egzakt képet kaphassunk arról, hogy városaink milyen adottságokkal, lehetőségekkel, már elért eredményekkel mérlegelhetik a számukra legfontosabb smart-fejlesztések irányait. Az elemzések célja a kiválasztott hét, döntően megyei jogú város élhetőségének, azaz több, kiválasztott dimenzióban – emberek (egészségügy, oktatás, közbiztonság), üzleti élet, városi szolgáltatások, kommunikáció, közlekedés, vízgazdálkodás, energia – való teljesítményének bemutatása volt. A kutatás rávilágított azokra a területekre, alrendszerekre, ahol az egyes városok adottságainak, vagy a korábbi fejlesztéseinek köszönhetően kiemelkedően teljesítenek, de azokra is, amely területeken jelentős elmaradások tapasztalhatók. Nem a vizsgált városok rangsorba állítása volt a cél, hanem egy okos városelemzési módszertan, valamint nemzetközi benchmarkok alkalmazásával annak feltérképezése, hogy az egyes városoknak milyen irányokba szükséges elmozdulniuk egy élhetőbb város kialakításához. Az okos rendszerek alkalmazása hatékonyabbá, ezáltal olcsóbbá teszi a helyi közszolgáltatások és közműrendszerek működtetését. A hatékonyabb és olcsóbb közszolgáltatások és közműrendszerek növelik a város versenyképességét és a városlakók – emberek és vállalkozások – életminőségét.

Budapest befektetői szemmel

A végfelhasználói (end-user) preferenciavizsgálat eredményei alapján elmondható, hogy Magyarország és Budapest befektetővonzó képessége átértékelődött az elmúlt 20 évben. A korábbi, jó pozíciót biztosító előnyök ma már Európa keleti és déli országait jellemzik, és ebbe az irányba irányítják a befektetők figyelmét. A jelenlegi általános gazdasági recesszió fontos tényezővé vált, és tovább gyengítette Magyarország versenyképességét – erőteljesebben, mint a régió egyéb országaiban. Ez alapján Magyarország és Budapest még mindig a hagyományos befektetői előnyök érvényesülésére számít az időközben fölértékelődött magasabb hozzáadott érték és a speciális előnyök erősítése helyett. A helyzeti előnyből eredő lehetőségek nem konvertálódtak magasabb szintű pozíció elérésébe – így nem lett Budapest Kelet-Közép-Európa pénzügyi központja, és veszített versenyképességéből több közép-európai fővárossal szemben. Az országos kontextust illetően a számos előnyös sajátosság mellett megfogalmazásra kerültek azok a befektetői preferenciakritériumok, amelyekben Magyarország a tapasztalatok szerint kevéssé jól teljesít. Ezek a versenyképesség csökkenése, a szűk piac, a kiszámíthatóság és előrejelezhetőség gyengülése – a változó jogszabályok és adópolitika –, a járulékokkal erősen terhelt munkabérek, a korrupció, a bürokrácia nagyságrendje és átláthatatlansága. Budapest ugyanakkor önmagában rendkívül népszerű a városi környezet, az itt fenntartható életminőség preferenciakritériumai alapján. A végfelhasználók viszont általában következetlenséget érzékelnek a város fejlődésében: ugyan a gazdaság a közszférától függetlenül működik, a fővárosnak rendelkeznie kellene egy világos gazdaságfejlesztési vonatkozású stratégiával, és ennek figyelembevételére volna szükség az egyéb fejlesztések esetében is. A vizsgálat alapján megfogalmazott javaslatok olyan területekre vonatkoznak, amelyekben a főváros konkrét lépéseket tehet a versenyképesség javítása érdekében, hogy Budapest újra vonzó legyen (újra)befektetői szempontból.

Budapest barnamezős területeinek átalakulása

A vizsgálat elsősorban az elmúlt évtized, azon belül is a pénzügyi-gazdasági válságot követő időszak folyamatait tekintette át, melynek során a tendenciák, külső és belső tényezők, valamint a területi specifikumok értékelésére került sor. A barnamezős megújulás Budapesten többnyire funkcióváltással jár, kevésbé figyelhető meg az ipari tevékenység magasabb hozzáadott értéket teremtő ágazatainak megjelenése az érintett területeken. A dinamikusan átalakuló barnamezős területek már az 1990-es években is bizonyos jó helyzeti energiákkal rendelkező, ingatlanpiaci szempontból értékes területekre koncentrálódtak, és ennek jelentősége csak erősödött a 2002 óta eltelt tíz évben. Ezek leginkább a főbb közlekedési útvonalak, csomópontok, valamint a Duna-part. A privatizáció módja annak tulajdonviszonyokra gyakorolt hatása az 1990-es években kódolta a barnamezős területek megújulási esélyeit. Ennek egyik következménye, hogy az ingatlanfejlesztők elkerülik a felaprózódott, túlprivatizált területeket, amelyeknek hagyományos megújulási lehetősége az esetleges kedvező adottságok ellenére is jelentősen romlik. A kerületi önkormányzatok és a főváros barnamezős átalakulást befolyásoló szerepe erősen korlátozott, az övezeti besorolás megváltoztatásán kívül mára szinte semmiféle olyan eszközzel nem rendelkeznek, amivel a folyamatokat irányítani tudnák. Az elmúlt tíz év második felének meghatározó tényezője, a pénzügyi és gazdasági válság erősen érintette az átalakulás folyamatát és annak jövőbeli esélyeit. Ugyanakkor kijelenthető, hogy a barnamezős problematika elsősorban ingatlangazdálkodási problematika, más kapcsolódó szakterületek kevéssé befolyásolják alakulását.

A Paksi Atomerőmű bővítésének vizsgálata

Az erőmű számára készített szakértői tanulmányok alapvető célja az erőmű bővítésével kapcsolatos fejlesztéspolitikai, intézményi, társadalmi összefüggések elemzése volt. A beruházás generálta gazdasági „boom” következményeit vizsgálva megállapításra került, hogy az mind konjunkturális, mind dekonjunkturális szakaszában meghatározó mértékben befolyásolja a térségi gazdaságot. A konjunktúrában multiplikátorhatás érvényesül, amelyben a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó direkt hatás mellett indirekt, iparágak közötti és indukált hatások is megkülönböztethetők; a kedvező következmények mellett kiszorító, újraelköltési és helyettesítési hatások léphetnek be, amelyek csökkentik a multiplikátor értékét és káros eredményekkel járhatnak a térségi gazdaság egyes elemeire. A dekonjunktúrában ezek a kedvező folyamatok részben vagy egészben visszafordulnak; a gazdaság felerősödő ciklikussága az egyensúly veszélyes megbomlásával járhat. A boom-szerűen ható nagy volumenű beruházások példái igazolják azokat az elméleti okfejtéseket, miszerint ezek a megaesemények és a hozzájuk kapcsolódó multiplikátor hatás helyi gazdaságra, társadalomra gyakorolt befolyásának mértéke jelentősen függ a szektortól, a helyi gazdaság fejlettségétől, a beruházás típusától. Az esetek többségében igaz az is, hogy nem csupán a fejlesztések pozitív hatásait várja a helyi társadalom, hanem igen gyakran tekint gyanakvóan a térség életében jelentős változásokat indukáló akciókra. A tanulmányok kitértek az infrastrukturális elemek fejlesztési szükségleteire, az időszakos túlterheltséggel kapcsolatos kérdések vizsgálatára. A meglévő infrastruktúrák terheltségnövekedésének problémái, a különböző infrastrukturális elemek fejlesztési szükségletei mellett áttekintetésre került a helyközi és helyi közlekedés fejlesztésének „boom”-hoz igazítása is.

Kistérségi társulások a közoktatásban

A tíz kistérségben folytatott kutatás a kistérségi közoktatás szervezés tapasztalatairól számol be eltérő adottságú, település- és társadalomszerkezetű vidéki térségekben. Az esettanulmányok, az iskolák és óvodák számára a fiskális eszközökkel irányított közoktatás-szervezés dokumentumai arról számolnak be, hogy a csökkenő gyermekszám és/vagy a gettósodás következtében felgyorsuló szelekció milyen kényszerhelyzeteket teremt, és hogy a fenntartást biztosító többletnormatívákhoz vagy a fejlesztési forrásokhoz való hozzáférés törvényi feltételei milyen intézményi integrációkat éltettek, illetve kényszerítettek ki. A megaintegrációk néhány éves története két tényezőre mutat rá: az egyik az, hogy a közoktatás intézményszerkezetének alapjait érintő strukturális változtatások nélkül létrehozott „ernyők” nem védenek tartósan az iskolák, óvodák bezárásától, amit az alacsony gyermeklétszám okoz. A másik az, hogyha a kölcsönös érdekeltség nem biztosítható középtávon, a megastruktúrák nem fenntarthatóak, különösen akkor nem, ha az egyéni utak – például az egyházi fenntartásba adás – több bevonható külső forrást hozhatnak. Ugyanakkor éppen a megaintegrációk törekedtek az oktatás minőségének a rendelkezésre álló humán erőforrások racionalizálása mellett történő javítására, ebben az értelemben tehát teljesítették az ösztönző politika elvárásait. Ugyancsak sikertörténetként értékelhető a pedagógiai szakszolgálatokhoz való hozzáférés általános javulása, amely különösen a leszakadó, a gettósodás által sújtott iskolákban tekinthető fontos eredménynek. Az is kétségtelen és magyarázza a településvezetők ragaszkodását a falusi kisiskolákhoz, hogy komplex feladatokat látnak el, értelmiségieket tartanak meg vagy visznek a faluba, miközben erősítik a helyi identitást, kultúrához, nyelvhez, helyhez való ragaszkodást. Ez azonban speciális, a problémákra fókuszáló, térségi érzékenységű, szakmai alapokra helyezett és a településszerkezeti sajátosságokat is figyelembe vevő döntéseket igényel kormányzati és alacsonyabb szinteken egyaránt.

Szelektív vándorlás és kiegyensúlyozatlan nemi arány a rurális térségekben

Az ESPON-program SEMIGRA kutatásának célja, hogy betekintést adjon a nők egyoldalú elvándorlásának okairól, hatásairól Európa vidéki térségeiben; felmérje a vidéken élő fiatal nők és férfiak elvárásait, szükségleteit. A statisztikai analízis megerősítette, hogy az Észak-Alföldön az országos átlagot felülmúló a népességfogyás, negatív a vándorlási egyenleg. Az ötezer főnél kisebb települések körében a lakosságszám és az elvándorlások száma között logaritmusos összefüggés van, ugyanakkor a tartósan munka nélkül lévők szociális támogatásban részesítettek arányának növekedése exponenciálisan jelenik meg az elvándorlásban. A nemek közötti különbségek különösen a foglalkoztatási adatokban érhetők egyértelműen tetten. A kérdőíves vizsgálategyértelműen cáfolja azt a feltételezést, miszerint a bejáró, vagy kollégiumban lakó fiataloknál a lakóhelyhez kötődő kapcsolatrendszer szerepét átveszik, helyettesítik az iskola városában kialakuló új kapcsolatok. A mélyinterjúk tanulsága szerint az érintettek nem szembesültek még a kiegyensúlyozatlan nemi arány problémájával, sokkal inkább a fiatalok elvándorlási kényszerével. A városi középiskolákban tanulás nem motivál elköltözésre, arra alapvetően a munkaerőpiac területi egyenlőtlenségei kényszerítenek. Az elsődleges munkapiacra való bekapcsolódásra olyan, minden mást háttérbe szorítóan nagy az igény, hogy az többeknél késlelteti a házasságot és a gyerekvállalást.

b) Párbeszéd a tudomány és a társadalom között

Az intézet alapelve, hogy a szilárd tudományos alapokon álló régió- és településfejlesztés az európai versenyképesség és a gazdasági gyarapodás záloga. Ennek érdekében az RKK nagy hangsúlyt helyez a kutatási eredmények terjesztésére és megvitatására mind a szélesebb értelemben vett szakmai, mind a civil közélet szereplőivel. Az RKK munkatársai előadásokkal vettek részt a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége által rendezett megyei polgármesteri fórumokon. A kutatók többsége aktívan részt vesz területfejlesztési és civil szervezetek munkájában. A tudomány és a társadalom közötti párbeszéd fontos eleme, hogy valamennyi tudományos fokozattal rendelkező kutató oktatóként vesz részt az egyetemi, főiskolai képzésekben, ily módon is közvetítve a regionális tudomány eredményeit.

Az intézetnek két kimondottan disszeminációs projektje zárult 2011-ben. A regionális tudomány társadalmasítása című TÁMOP-projekt célja kifejezetten az volt, hogy a regionális tudomány és politika aktuális trendjeivel megismertesse a régió szakmai közvéleményét és az egyetemi hallgatókat. Ennek keretében nemzetközi konferencia, regionális tudományi szakkollégium és kilenc előadásból álló előadássorozat került megszervezésre a Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak, továbbá megújult az RKK honlapja. Szintén a Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatásával valósult meg a Tudásdexpó-Expressz – A könyvtári hálózat nem formális és informális képzési szerepének erősítése az élethosszig tartó tanulás érdekében című projekt, amelynek keretében lehetőség nyílt arra, hogy az intézet, a Magyar Földrajzi Társasággal együttműködve a földrajz- és a regionális tudományt népszerűsítő előadássorozatot szervezzen. A projekt másfél éves futamideje alatt 15 előadás valósult meg, amelynek hallgatósága a társaság tagjain túl döntően a helyi középiskolák tanulói közül került ki.

Az eredmények disszeminációja egyre fontosabb követelményként jelentkezik azoknál a kutatásoknál, amelyeket uniós pályázat útján nyert el az intézet. A szakmai eredmények kutatási fórumokon való ismertetése mellett az adott települést, térséget, társadalmi csoportot érintő kérdésekben sikerül távolabbi célcsoportokat is elérni. S zámottevő országos érdeklődést kettő kutatást záró konferencia, illetve sajtótájékoztató váltott ki. A siker egyrészt annak köszönhető, hogy mindkét téma rendkívül aktuális, továbbá hozzáférhető eredménnyel zárult (online elérhető zárótanulmány, illetve monográfia), másrészt a kutatások hírértékét olyan szakmailag hozzáértő politikusok emelték, akik a zárórendezvényeken való aktív közreműködéssel, előadás megtartásával is hozzájárultak a széles körű disszeminációhoz.

 

III. Az RKK hazai és nemzetközi kapcsolatai 2011-ben

Hazai együttműködések

Az intézet területpolitikai döntési centrumokkal kiépített másfél évtizedes tartalmas és kölcsönös elégedettséget kiváltó együttműködésében bekövetkezett kedvezőtlen változások 2011-ben is folytatódtak. A területfejlesztés kormányzati intézményi szerkezete 2011-ben sem alakult ki, a területpolitikai döntések tudományos megalapozása iránt nem mutatkozott érdeklődés. A magyar regionális tudomány nemzetközileg is elismert teljesítménye, a kutatás–fejlesztés–versenyképes területpolitikai alkalmazás innovációs lánc szétesett.

A területfejlesztési kutatások másik fontos partneri körével, a települési és területi önkormányzatokkal korábban fennálló kapcsolatok szinte megszűntek. A regionális fejlesztési tanácsok tevékenysége a minimálisra zsugorodott, a megyei önkormányzatok tevékenységi köre átalakulóban van. Tartósnak ígérkezik a forráshiányos önkormányzatok érdektelensége fejlesztési koncepcióik tudományos megalapozásában. Az uniós támogatások elnyerésért folyó küzdelemben a helyi erőforrások optimális összehangolásának és hasznosításának tudatos tervezését és programozását továbbra is pályázatírással helyettesítik.

A felsőoktatási kapcsolatrendszert befolyásoló tényezők a beszámolási évben nem módosultak. Egyrészt továbbra is érezhető a vidéki főiskolák szívó hatása az intézet néhány osztályának kutatói állományára. Másrészt tovább erősödtek az intézet pozíciói a regionális tudományi doktori iskolákban.

A gazdasági szférával meglévő folyamatos együttműködés (Paksi Atomerőmű) mellett fontos szereplő volt az IBM Magyarország, amely gazdasági döntéseinek területi megalapozásához igényel folyamatosan elemzéseket.

Nemzetközi kapcsolatok

A 2011. év fontos nemzetközi eseménye az intézet munkatársai által készített összegző munka a magyar regionális fejlődésről és területpolitikáról az Oroszországi Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetének gondozásában. A könyv bemutatójához kapcsolódóan a Magyar Köztársaság moszkvai nagykövetsége a magyar EU-elnökség vezető moszkvai tudományos rendezvényeként konferenciát szervezett az EU strukturális politikájának jövőjéről. A konferencián öt magyar kutató tartott előadást.

Az orosz–magyar regionális fejlesztéspolitikai együttműködéshez ajánlott kutatási témák az orosz regionális befektetési környezet értékeléséhez, az uniós kohéziós politika adaptációjának megalapozásához és az oroszországi finnugor térségek fejlesztési programjainak kidolgozásához nyújtanak majd tudományos eredményeket.

A „Regionális átalakulás a Nyugat-Balkán országaiban” c. nemzetközi konferencia a hasonló címmel 2011-ben megjelentetett kötet bemutatásának kísérő rendezvénye volt. Ezen a balkáni országok regionális fejlesztési szakemberein kívül az Európai Bizottság, az Európa Tanács és az OECD képviselői is előadásokat tartottak.

Három IPA-program (Instrument for Pre-accession Assistance) eredményeként biztató jelek mutatkoztak horvát és szerb kutatóhelyekkel való kapcsolatok továbbfejlesztésében. Újabb projektek kidolgozása és egyben új partnerekkel való kapcsolatépítés kezdődött meg a határ menti együttműködési programban Szerbiával, Romániával és Ukrajnával. E projektekben a határ menti egyetemekkel (Újvidék, Szabadka, Eszék, Ungvár, Nagyvárad) erősödtek az együttműködés lehetőségei, a kutatáson kívül a magyar regionális politikai és gazdaságtani oktatás tapasztalatainak átadásában is.

2011-ben az intézet kutatócsoportjai négy FP-7-es keretprogramban és hét egyéb nemzetközi együttműködésben vettek részt, hat konzorciális partnerrel folyamatos tárgyalások zajlottak új nemzetközi pályázatokban való közreműködésre. A folyó nemzetközi projektek keretében az intézet 9 alkalommal szervezett szemináriumokat, kerekasztal-beszélgetéseket, munkacsoporti üléseket több mint száz fő külföldi résztvevő közreműködésével. A nemzetközi programok szervezése jelentős feladatot adott az intézet közösségének. Mindennek következtében mára az RKK-ban kialakult a nemzetközi kapcsolatépítés professzionális bázisa.

IV. A 2011-ben elnyert fontosabb hazai és nemzetközi pályázatok rövid bemutatása

Az intézet alapfinanszírozásának egyre csökkenő mértéke miatt a kutatóknak évről évre több időt és energiát kell a pályázatok elkészítésébe fektetniük. A 2011. évben az elnyert pályázatok száma nem mutatott jelentős eltérést a korábbiakhoz képest, a sikertelen pályázatok száma és aránya azonban jelentősen növekedett. A pályázatok egy része – az elismerő bírálatok ellenére – forráshiányra hivatkozva nem nyert, illetve került visszavonásra, továbbá hasonló indokkal több szerződéskötés is késedelmet szenvedett.

  • Az intézet alvállalkozóként nyert A Dél-dunántúli régió egyetemi versenyképességének fejlesztése c. TÁMOP-projektben. Az RKK A helyi önkormányzatok szerepvállalása az energiahatékonysági szempontú helyi fejlesztésekben c. alprogramért felel.
  • Az ESPON TANGO (Territorial Approaches to New Governance) program célja hozzájárulni a területi kormányzás modelljeinek, eszközeinek fejlesztéséhez, a jó gyakorlatok átadásához, összefüggésben az EU2020 stratégia követelményeivel, illetve a „place-based” jellegű kohéziós politika számára alkalmas kormányzási módszerek iránti igénnyel. Az RKK feladata a kelet-közép-európai területi kormányzati reformok és a strukturális alapok menedzsmentjének bemutatása, továbbá a pécsi EKF-projekt elemzése a többszintű kormányzás és részvétel szempontjából.
  • Az ESPON Territorial Scenarios and Visions for Europe 2050 projekt célja a területi fejlődés szcenárióit és forgatókönyveit elkészíteni a teljes európai térre, 2050-es időhorizonton. Az intézet Európa transznacionális nagytérségei közül a Duna régió (Délkelet-Európa) szektorális fejezeteit és forgatókönyvét készíti el.
  • Svájci Alap: Föderalizmus és Decentralizáció Kutató Intézet létrehozása Magyarországon. Az egyelőre csak virtuális intézmény keretében zajló együttműködés célja a svájci fejlesztéspolitikai gyakorlat, intézményrendszer tanulmányozása és tapasztalatainak a hazai közvélemény elé tárása konferenciák és kézikönyv segítségével.
  • Az FP7 EUBORDERSCAPES (Bordering, Political Landscapes and Social Arenas: Potentials and Challenges of Evolving Border Concepts in a post-Cold War World) programban az RKK feladata a kelet-európai államhatárok és szomszédságpolitikák értékelése lesz.
  • Interregional Innovation Leaders (INNOVAL) Ausztria–Magyarország Határ Menti Együttműködési Program 2007–2013. A „Nyílt Innováció” igényli, hogy a vállalkozások átgondolják, miképpen építhető be az ötletek és a külső szereplők aktív együttműködése a saját üzleti folyamatukba. A projekt célja, hogy segítse ezt a folyamatot az osztrák–magyar határ menti régió mechatronikai és az életvitelt infokommunikációs eszközökkel segítő vállalkozásai között.
  • CENTROPE Infrastructure Needs Assessment Tool (INAT). A CENTROPE régió területi kohézióját jelentős mértékben meghatározza az infrastrukturális hálózatok kiépítettsége és kapcsolódása. A projekt részben egy módszertant dolgoz ki közlekedési szükségletek határon átnyúló felmérésére, valamint javaslatokat fogalmaz meg az ágazathoz kapcsolódóan a következő programozási időszakra.
  • A Patterns of spatial and ethnic inequalities in Slovakia, Czech Republic and Hungary c. projekt célja, hogy a különböző országok kutatói és szakpolitikusai, gyakorlati szakemberei megismerjék egymás munkáját, eredményeit, tisztázzák a cigányokról való gondolkodás kereteit, bemutassák a társadalmi kirekesztés elleni jó gyakorlatokat, esetleges fejlesztési lehetőségeket, mindezzel megteremtve egy, az országok közötti releváns összehasonlításra is alkalmas későbbi kutatási koncepció kereteit.
  • A Territorial Indicators of Poverty and Social Exclusion in Europe c. kutatás a szegénység és társadalmi kirekesztettség indikátorait tárja fel az ESPON által lefedett országokra kiterjedően. Az intézeti kutatócsoport feladata az új tagállamokban és a Balkán országaiban megmutatkozó speciális problémakörök feltárása.
  • Etnikai és szociális törésvonalak helyi társadalmakban (OTKA). A vizsgálat fókuszában egyrészt a helyi társadalom által működtetett kategorizációs rendszerek állnak, illetve az a kérdés, hogy azok milyen módon és mértékben befolyásolják a munkaerőpiacról kiszorult, vagy oda csak részlegesen, informálisan kapcsolódó csoportok megélhetési lehetőségeit, a többségi társadalomhoz fűződő viszonyait, közösségben elfoglalt pozícióját, a különböző forrásokhoz való hozzáférés esélyeit.
  • Földből élők: agrárszereplők, vidéki fejlődési pályák és vidékpolitikák Magyarországon (OTKA). A kutatás a földhasználatban és a földtulajdoni viszonyokban a rendszerváltozás óta bekövetkezett szerkezeti változásokat tárja fel, a különböző gazdálkodói csoportok termeléshez való viszonyát, céljait, törekvéseit és a helyi hatalmi struktúrába való beágyazódásuk módját, mértékét, továbbá a különböző fejlesztéspolitikák hatását helyi szinten.

 

V. A 2011-ben megjelent jelentősebb publikációk

KÖNYVEK

Beluszky P, Sikos T T (szerk.): Változó falvaink: Tizenkét falurajz Kercaszomortól Nyírkarászig. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2011. 360 p. (ISBN 978-963-05-8994-9)
Csizmadia Z, Grosz A: Innováció és együttműködés. A kapcsolathálózatok innovációra gyakorolt hatása. Pécs–Győr: MTA Regionális Kutatások Központja, 2011. 256 p. (ISBN 978-963-9899-38-4)
Erdősi F: Afrika közlekedése. Pécs: Publikon Kiadó, 2011. 763 p. (ISBN 978-615-5001-32-1)
Hardi T, Nárai M (szerk.): Tudás – tér – társadalom. Antológia 25 – Területi kutatások az MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetében. Pécs–Győr: MTA Regionális Kutatások Központja, 2011. 348 p. (ISBN 978-963-9899-47-6)
Horváth Gy, Artobolevszkij Sz Sz (szerk.): Regionalnoe razvitie i regionalnaja politika i Centralno-Vosztocsnoj Evropi v perehodnij period. Moszkva: Izdatelstvo MGTU im N. E. Baumana, 2011. 279 p. (ISBN 978-5-7038-3462-6)
Horváth Gy, Hajdú Z (szerk.): Regional Transformation Processes in the Western Balkan Countries. Pécs: Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, 2011. 638 p. (ISBN 978-963-9899-37-7)
Lados M, Sedmihradská L, Bobcheva N (szerk.): Local Government Finance in Times of Crisis: An Early Assessment. Bratislava: NISPAcee, 2011. 234 p. (ISBN 978-80-89013-54-8)
Mezei C, Bakucz M (szerk.): Agrárátalakulás, környezeti változások és regionális fejlődés. Tanulmányok Buday-Sántha Attila 70. születésnapjára. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, 2011. 508 p. (ISBN 978-963-642-401-5)
Rechnitzer J, Smahó M: Területi politika. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2011. 456 p. (Modern regionális tudomány szakkönyvtár) (ISBN 978-963-05-9044-0)

KÖZLEMÉNYEK

Csizmadia Z, Grosz A: Innovacionnaja szisztema Zapadnoj Transzdanubii. REGION. ÉKONOMIKA I SOCIOLOGIJA (3) pp. 231–246. (2011)
Finta I: „Place based” rural development: Hungarian experiences concerning the rural development plan and the LEADER Program. ROMANIAN REVIEW OF REGIONAL STUDIES. JOURNAL OF THE CENTRE FOR REGIONAL GEOGRAPHY 7:(2) pp. 17–24. (2011)
Fodor I, Suvák A: The appearance of environmental industry in sustainable economic development: Chances of Hungary. In: Halasi-Kun G J (szerk.): Environmental Protection of Central Europe and USA. 442 p. Pécs; Bratislava: Slovak Academy of Sciences Institute of Hidrology – Hungarian Academy of Sciences Centre for Regional Studies Transdanubian Research Institute – Columbia University, University Seminars, 2011. pp. 66–82. (Pollution and Water Resources, Columbia University Seminar Proceedings, 40; 2010–2011.) (ISBN 978-80-89139-24-8)
Gál Z: The role of mid-range universities in knowledge transfer in non-metropolitan regions in Central Eastern Europe. EUROPEAN PLANNING STUDIES (ISSN: 0965-4313) 19: (9) pp. 1669–1690. (2011)
Grosz A: A hazai vállalkozások innovációs és K+F tevékenységének területi különb­ségei. TERÜLETI STATISZTIKA 14 (51):(3) pp. 211–226. (2011)
Hajdú Z: Ethnic conflicts on the territory of former Yogoslavia, 1990–2010. In: Gerner Zs, Kupa L (szerk.): Minderheitendasein in Mittel- und Osteuropa – interdisziplinär betrachtet. 262 p. Hamburg: Verlag Dr. Kovac, 2011. pp. 235–250. (SOCIALIA – Studienreihe soziologische Forschungsergebnisse; 113.) (ISBN 978-3-8300-5676-8)
Hardi T: Az egységes Duna térség politikai földrajzi megközelítésben. FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK 135:(4) pp. 389–404. (2011)
Horváth Gy: Territorial co-operation opportunities in Central Europe. In: Halasi-Kun GJ (szerk.): Environmental Protection of Central Europe and USA. 442 p. Pécs; Bratislava: Slovak Academy of Sciences Institute of Hidrology – Hungarian Academy of Sciences Centre for Regional Studies Transdanubian Research Institute – Columbia University, University Seminars, 2011. pp. 9–27. (Pollution and Water Resources, Columbia University Seminar Proceedings, 40; 2010-2011.) (ISBN 978-80-89139-24-8)
Kovács T: Collectivisation and decollectivisation in Hungary. Historical problems of landed property during the political dictatorship. STUDIA HISTORIAE OECONOMICAE (ISSN: 0081-6485) 28–29: pp. 115–131. (2011)
Kugler J: Der ungarisch – tschechoslowakische Bevölkerungstausch – ein eigen­tümlicher mitteleuropäischer Konflikt im 20. Jahrhundert. In: Gerner Zs, Kupa L (szerk.): Minderheitendasein in Mittel- und Osteuropa – interdisziplinär betrachtet. Hamburg: Verlag Dr. Kovac, 2011. pp. 191–204. (SOCIALIA - Studienreihe soziologische Forschungsergebnisse; 113.) (ISBN 978-3-8300-5676-8)
Nagy G: A gravitációs modell felhasználásának lehetőségei a várostérségek lehatárolá­sában. TERÜLETI STATISZTIKA 14 (51):(6) pp. 657–673. (2011)
Pálné Kovács I: Local Governance in Hungary – the Balance of the Last 20 Years. Pécs: Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, p. 46 (Discussion Papers, 83.) (ISBN 978-963-9899-40-7) (PDF) (2011)
Pálné Kovács I: Top down regionalism – EU adaptation and legitimacy in Hungary. In: Lütgenau SA (szerk.): Regionalization and Minority Policies in Central Europe: Case Studies from Poland, Slovakia, Hungary and Romania. 195 p. Innsbruck: Studien Verlag, 2011. pp. 113–127. (Foster Europe - International Studies; 1.) (ISBN 978-3-7065-5097-0)
Somlyódyné Pfeil E: Az agglomerációk jelentőségének változása az államszervezés és a városi kormányzás szempontjából. TÉR ÉS TÁRSADALOM (ISSN: 0237-7683) 25: (3) pp. 27–59. (2011)
Szörényiné Kukorelli I: Tourism and agriculture in Hungary: post-productivist transition or new functions in rural spaces? In: Torres RM, Momsen JH (szerk.): Tourism and Agriculture. London: Routledge, 2011. pp. 13–28. (Contemporary Geographies of Leasure, Tourism and Mobility Series) (ISBN 978-0-415058429-6)
Kocsis K, Váradi MM: Borders and neighbourhoods in the Carpatho-Pannonian area. In: Wastl-Walter D (szerk.): The Ashgate Research Companion to Border Studies. Farnham: Ashgate, 2011. pp. 585-605. (ISBN 978-0-7546-7406-1)
Wastl-Walter D, Váradi MM.: Austrian-hungarian environmental conflict: Struggling for political participation in the borderland. In: Armbruster H, Meinhof U H (szerk.): Negotiating Multicultural Europe: Borders, Networks, Neighbourhoods. Basingstoke: Palgrave MacMillan, 2011. pp. 45–68. (Palgrave politics of identity and citizenship series) (ISBN 978-0-230-28052-6)
Varjú V: A fejlesztéspolitikába integrált környezeti politika. TÁRSADALOM­KUTATÁS (ISSN: 0231-2522) 29: (4) pp. 444–459. (2011)
Varjú V: Az északír fejlődés ágazati és területi sajátosságai a megbékélést követően. TERÜLETI STATISZTIKA (ISSN: 0018-7828) 14 (51): (3) pp. 261–281. (2011)
Velkey G: A középfokú képzés területi rendszerének változása és továbbfejlesztése. TÉR ÉS TÁRSADALOM 25:(3) pp. 60–78. (2011)
Zsibók Zs: Az infláció területi különbségei. Lehetséges okok és a magyarországi empirikus vizsgálatok eredményei I. rész. TERÜLETI STATISZTIKA (ISSN: 0018-7828) 14 (51): (6) pp. 583–598. (2011)