Magyar Tudományos Akadémia
 

MTA KÖZGAZDASÁG- ÉS REGIONÁLIS TUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT

REGIONÁLIS KUTATÁSOK INTÉZETE

DUNÁNTÚLI TUDOMÁNYOS OSZTÁLY

English | Oldaltérkép | Bejelentkezés

ÚSZT PÁLYÁZATOK

Az épületről


A Matessa István hagyatékából létesült, róla elnevezett lelencház és gyermekmenhely 1886-ban nyílt meg alapítójának e célra átigazított földszintes lakóházában. A szomszéd épület megszerzését követően azzal együtt lebontották. Helyén 1894¬ben Rauch János (1865-1934) városi mérnök és Piatsek Gyula (1850-1925) építész tervei alapján új, emeletes ház épült az intézménynek. 1899-ben az óvoda itt megszűnt. A keleti telekhatáron 1914-ben emeletes, kéttengelyű udvari toldalékkal bővült. 1935-ben a Matessa-árvaház alagsorában étterem, konyha és tartozékai, a földszinten a fiúk, az emeleten a leányok nappalija, tanterme és hálója, továbbá beteg- és vendégszoba, a folyosó végén pedig házi kápolna volt. 1941-ben udvarán fürdőmedence és öltöző épült.

1943. április 20-án négy fővel megalakult a Dunántúli Tudományos Intézet, amely az egyetem keretén belül kezdte meg működését. Ideiglenes, bérelt helyszínt (Lánc u. 22.) követően, 1946 körül került jelenlegi helyére, a Matessa-árvaházba. Az 1950-es évektől a földszinten az intézet, és egy ideig a Gabonaforgalmi Vállalat, az  emeleten az Ifjúság- és Gyermekvédő Intézet működött 1975-ig.

A Dunántúli Tudományos Intézet (1972-1975 között készült tervek alapján) hozzákezdett a teljes egészében birtokába került épület átalakításához, kibővítéséhez, amely 1977-ig tartott. Tervezője Szigetvári János (1929-2000), belsőépítésze Máthé András volt. Az alagsort kivéve a többi szinten középfolyosóra fűzött irodákat alakítottak ki, a homlokzatok megtartásával, tetőtér-beépítéssel. Tágas, körablakokkal felülvilágított lépcsőházzal rendelkezik. A főbejárat felülvilágító kapuablakot kapott. 1984-től az MTA Regionális Kutatások Központja, a Dunántúli Tudományos Intézet székháza.

1995-1999-ben épületfelújítás történt. Megújult a kapuszárny fogantyúja és a belsőépítészi dekoráció (Masszi Pál építész és Kotvász Márta). 1997-ben a szobákba különféle alakzatokba kapcsolt fénycsőarmatúrák kerültek. 1999-ben korszerűsítették a fűtést. Belsőépítészeti átalakítás és 2007-ben hőszigetelt műanyag ablakok elhelyezése történt.

Az egykori árvaház háromszintesnek épült, neoreneszánsz főhomlokzatán 2+7+2 tengellyel. A keleti szélen a könyöklőpárkányig felnyúló, konzolos, egyenes szemöldökpárkányú bejárat, nyugaton a szélső tengelyben kocsibehajtó kapu található. Az utca lejtéséhez igazadó lábazatban az alagsor járdaszintről induló, kisebbedő ablakai helyezkednek el. Fugázott földszintjén könyöklőpárkánnyal kapcsolt ablakok láthatók, vakolt, trapéz zárókővel. Az övpárkányt követően az emelet sávkeretelésű ablakai is végigfutó könyöklőpárkányon ülnek, felettük a sarokrizalitokban konzolos timpanon, a középsőknél egyenes szemöldök kapott helyet. A sarokrizalitok attikájában "Matessa lelencház" - "Városi kisdedóvó" feliratok voltak.

 


A Matessa-árvaház homlokzati terve (1984, Piatsek Gyula)



Az átalakítást követően az épület négyszintes lett. A nyeregtetőn a padlástér-beépítés fekvő ablakai, az udvar felé ugyanitt manzárdablakok helyezkednek el. Szürkés műkő lábazatban a kissé visszalépő középső részen hét kisebbedő alagsori ablak található. A kőkeretes főbejárat hangsúlyozására a rizalit itt lévő egykori ablaka helyett a könyöklőpárkányra kapcsolva barokk hegedűablak indítás ával alakított kapu-felülvilágítót képeztek ki. A kapu kétszárnyú, fémkeretes üvegajtó, függőleges, ívelt csőfogantyúval a nyíló szárnyon. A homlokzat másik szélén gépkocsibejárat van. Az öv és koronázópárkány között megmaradt az eredeti (1894, Piatsek-féle) architektúra. A négyszintes udvari homlokzat 9+(2)+2 tengelyű, a 2- és 7-ben ajtókkal. (A 2+2 tengely a merőleges szárnyé.) A földszint fugázott, a sima falfelületen az ablakok fehér vakolatkezelésűek.

A megkurtított udvart kertészeti tervezéssel (Böjte Tibor, Márton Edit, Müller Márta) 1975-ben parkosították, a nyugati teraszhoz és lépcsőjéhez egyedi tervezésű vaskorlát készült.

Az 1972-1977-es átépítéskor keleten a kibővített lépcsőház elé kosáríves szélfogó üvegajtó, átalakított főkapu került, a másik oldal bejárata vonalában az udvaron lépcsőfeljárós, a homlokzatra merőleges terasz kapcsolódik. Az udvari (keleti) toldalék szárnyában a földszinten könyvtár, az emeleten tanácsterem található, felette irodákkal. A Masszi-Kotvász-féle átalakítás nyomán plasztikusan alkalmazott perforált acéllemez burkolás kapcsolja az előtérben a szélfogó üvegajtajának környékét a portáspulthoz. A tanácsterem keleti fala sárga  olajfestésű pozdorjalemez és zöldesszürke márványozott festésű, azonos méretű panelsávos burkolatú, a mennyezet körbefutó sárga festésű dobozcsíkjától a fekete hátterű közép felé szabálytalanul belógatott hullámos perforált acéllemezek alkotnak dekoratív álmennyezetet. Berendezését feszített bőrülésű, hajlított, nikkelezett acélcső székek, csővázas asztalok képezik, miként a lépcsőházi fogadóterekét is.


 

 


Forrás és irodalom

Baranya Megyei Levéltár (BML), Pécs Város Tervtára, 3042/2.
Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje, 1. kötet, Pécs, 1896,357-358
Dr. Szőnyi Ottó: Pécs. Útmutató a városban és a kömyéken (II. kiad.), Pécs, 1926, 78
Ruzsás Lajos: Dunántúli Tudományos Intézet húsz éve és a regionális kutatás, Budapest, 1964.
Babits András: MTA Dunántúli Tudományos Intézet 25 éve. 1943-1968., Budapest, 1968.
Kolta János: Pécs, Pécs város Idegenforgalmi Hivatala, Pécs-Budapest, 1971.
Madas József: Pécs-belváros telkei és házai, Pécs, 1978, 398-399
Pilkhoffer Mónika: Pécs építészete a századfordulón (1888-1907), Pécs, 2004, 265-266