Magyar Tudományos Akadémia
 

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

KÖZGAZDASÁG- ÉS REGIONÁLIS TUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT

REGIONÁLIS KUTATÁSOK INTÉZETE

English | Oldaltérkép | Bejelentkezés

ÚSZT PÁLYÁZATOK

Bihari Ottó

 

1921. január 13-án született Temesváron. Gimnáziumi tanulmányait a debreceni piaristáknál végezte, jogi diplomáját is ebben a városban szerezte 1943-ban.

A hadifogságot követően 1945-ben tér haza és a Tolna megyei közigazgatásban dolgozott, többek között megyei főjegyzői munkakört töltött be. 1949-ben a Belügyminisztériumba kerül, vezeti a közigazgatási tisztviselők képzését. A budapesti közgazdaságtudományi egyetemen 1951-től óraadóként kezdi meg egyetemi karrierjét. 1956-ban nevezik ki a pécsi egyetem államjogi tanszékének az élére. Kandidatúráját megszerezve 1957-ben egyetemi tanári rangba kerül. 1957–1964 között a kar dékánja. 1962-ben nyerte el az állam és jogtudományok doktora fokozatot. 1973-ban lesz az MTA levelező, majd 1979-ben rendes tagja.

Elnöke volt az MTA Politikatudományi Bizottságának, s tíz évig a Művelődésügyi Minisztérium Állam- és Jogtudományi Bizottságának, alelnöke a bécsi Társadalomtudományi Koordinációs és Dokumentációs Központnak (CISS), elnöke a magyar nemzeti bizottságának, tagja a Nemzetközi Államjog-tudományi Társaság Végrehajtó Bizottságának.

1973-ban lett a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója, új korszakot nyitva az intézet életében azzal, hogy a területfejlesztési alapkutatások magyarországi bázisává szervezte.

Bihari Ottónak óriási szerepe volt a régió tudományos életének a megszervezésében, így a pécsi egyetem közgazdasági kara és a Pécsi Akadémiai Bizottság létrehozásában is, amelynek 1969-73 között alelnöke, majd 1973-tól haláláig elnöke.

Tudományos és tudományszervezői munkásságát 1975-ben Állami Díjjal ismerték el.

Elsősorban az alkotmányjog művelője volt, de a DTI élén jelentős mértékben hozzájárult a területi kérdések interdiszciplináris kutatásának megalapozásához. A szocialista államszervezet és az államigazgatás elméleti kérdéseivel foglalkozott, de kortársai többségétől eltérően széles nemzetközi szakirodalomra támaszkodva. Több államjogi egyetemi tankönyvet írt. Tevékenyen részt vett az Alkotmány és más, például a tanácsokról szóló törvények előkészítésében.

Művei