A Magyar Tudományos Akadémia 188. közgyűlésének ünnepi ülésén, 2017. május 8-án a regionális tudomány területén végzett iskolateremtő kutatói, oktatói és tudományszervező munkásságáért Rechnitzer Jánosnak, az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete tudományos tanácsadójának, a Széchenyi István Egyetem professzorának Akadémiai Díjat adományoztak. A kitüntetést Lovász László, az MTA elnöke adta át.

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2017. április 23-án elhunyt Prof. dr. G. Fekete Éva, az MTA Regionális Kutatások Központja Észak-Magyarországi Osztályának egykori vezetője, a Miskolci Egyetem professzora, az MTA Regionális Tudományok Bizottságának és a Magyar Regionális Tudományi Társaság elnökségének aktív tagja. G. Fekete Éva, a magyar vidék kiváló kutatója és egyben nagy tiszteletű, elismert fejlesztője volt. Magas szintű elméleti felkészültsége mellett a fejlesztő munkásságára a nyitottság, a helyek igaz tisztelete, a közösségek véleményének és érdekeinek következetes érvényesítése volt jellemző. Temetésére 2017. április 27-én csütörtökön 13 órakor kerül sor Edelényben a Császtai úti köztemetőben.

Megjelent Lux Gábor, a Dunántúli Tudományos Osztály kutatójának Újraiparosodás Közép-Európában c. monográfiája, a Dialóg Campus Kiadó Studia Regionum sorozatának legújabb kötete. „Milyen szerepet játszik az ipar a modern posztindusztriális gazdaságokban? Miért süllyednek hosszan tartó válságba egyes ipari térségek, és miért válnak mások kimagaslóan sikeressé? Hogyan hatnak az ipar fejlődésére a különböző közpolitikák, és mit jelentenek az elmúlt évtizedben egyre szélesebb körben ismert újraiparosítási törekvések? Mely tényezők biztosítják ma egy-egy ipari térség tartós versenyképességét? Ez a munka összehasonlító szemléletben, a nyugat- és közép-európai regionális fejlődési folyamatok komplex elemzésével keresi a válaszokat a fenti kérdésekre. Tárgyalja az ipari átalakulás és alkalmazkodás fontosabb elméleteit, ismerteti a ma új reneszánszát élő iparpolitika eszközrendszerét, és kiterjedt empirikus kutatásokra támaszkodva, számos rövidebb vagy bővebb esettanulmánnyal illusztrálva mutatja be a közép-európai ipar átalakulási pályáit, hozzásegítve az olvasót egy ma is jelentős gazdasági szektor szerepének, fejlődési folyamatainak sokrétű értékeléséhez.”

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke egyetértésével az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont főigazgatója Kovács Katalint, a Közép- és Észak-magyarországi Tudományos Osztály korábbi vezetőjét nevezte ki a Regionális Kutatások Intézetének igazgatójává 2017. január 4-től 2019. január 3-ig.

Megjelent a Dialóg Campus Kiadó Studia Regionum sorozatának legújabb kötete Pálné Kovács Ilona szerkesztésében. A könyv A kormányzati decentralizáció biztosítékai Magyarországon c. hároméves OTKA-kutatás empirikus eredményeire támaszkodik. A kutatás a hazai önkormányzati reformok folyamatát elemezte, keresve a választ, vajon a rendszerváltás óta eltelt időszak alatt miért veszítettek folyamatosan pozíciót a helyi önkormányzatok, miért vallottak kudarcot a reformkezdeményezések, s miért lehetett 2010 után olyan centralizált kormányzási modellt szinte ellenállás nélkül bevezetni, amelyikben az önkormányzatok óriási veszteséget szenvedtek el. A könyv nemcsak az empirikus kutatások (kérdőíves felmérés, interjúk, dokumentumelemzés, parlamenti vita tartalomelemzése) eredményeit mutatja be, hanem a hazai területi kormányzásban bekövetkezett változásokat beágyazza az európai reformfolyamatokba, illetve elméleti hozzájárulásra törekszik a reformdöntéseket meghatározó államtudományi, politikatudományi szakirodalomhoz. A kötet legfontosabb üzenete, hogy a magyar területi kormányzás elmúlt 25 éve nem volt elég a korábbi, a magyar államot szinte folyamatosan jellemző centralizáló kultúra mélyen gyökerező okait felszámolni.

Az átalakult, ma is változásban lévő agrárvilágról szól ez a könyv, a földről, amely egyre kevesebbek számára nyújt megélhetést. Az esetleírásokból feltárulnak a magyar vidék arcai a kis- és középgazdaságoktól nyüzsgő Szatmártól a dunántúli tájak nagyüzemi világáig, ahol az öt-tíz települést átfogó mezőgazdasági nagyvállalatokban ennél alig valamivel több falusi dolgozik. A tájak, vidék(ek) képei mellett a földből élők, a földhöz kötődők portréi is felvillannak, a földet legfőbb értékként, a megélhetés alapjaként tisztelő parasztember emlékképétől a harácsoló kapitalistán át az igyekvő középvállalkozóig, a kikopó régi figuráktól az új arcokig. A könyv esetleírásait megelőző tanulmányok, miközben az esettanulmányokra is reflektálnak, a vidéki foglalkoztatásról és közfoglalkoztatásról, a hagyományos és kényszer szülte megélhetési formákról közölnek elemzéseket. A kötet Kovács Katalin szerkesztésében jelent meg.