A) Beszámoló
I. Fő feladatok a beszámolási évben
1. Regionális, területfejlesztési programok
Az intézet egyik legfontosabb – több akadémiai intézettel és egyetemmel folytatott – feladatának határozta meg a magyar régiók és települések versenyképessége (Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Program keretében korábban megkezdett) vizsgálatainak folytatását.
Az intézet széles körű vizsgálat indítását tervezte a területfejlesztési politika és támogatási eszközeinek hatása a magyar területi fejlődésre az 1990–2002 közötti időszakban három megközelítésben: a szűkebb értelemben vett területfejlesztési folyamatok, a döntések, a szabályozás és az elosztási mechanizmusok elemzése; a felhasznált területfejlesztési eszközök és az adott térségek makrogazdasági helyzete, illetve annak változásai; kiválasztott térségekben mezo-, illetve mikroszintű vizsgálat az eszközök, döntési mechanizmusok és a felhasználás tapasztalatairól.
Az intézet kiemelt feladatának tekintette egy majdani tervtörvény tudományos megalapozását, arra vállalkozva, hogy bemutassa, milyen nemzetközi megoldások vannak, milyen tervek vannak jelenleg Magyarországon, s azoknak mi a sorsa, milyen a tervezés gyakorlata, az eljárás rendje, milyen tárgykörökben és szereplők esetében lenne fontos a tervezés, s milyen legyen a tervezési eljárás.
Az RKK a nemzetközi funkciók területi fejlődésben betöltött szerepének vizsgálatai céljául azt határozta meg, hogy összegezze a nemzetközi funkciók kutatásainak eredményeit, bemutassa szerepüket a regionális fejlesztési programokban, feltárja a magyar városok nemzetközi kapcsolatainak jellemző termelési, oktatási, kutatási, közlekedési, idegenforgalmi, kereskedelmi és kulturális elemeit és megfogalmazza a stratégiai fejlesztési célokat.
2. Területi differenciák, konfliktusok
A társadalom területi differenciái és az ország hátrányos helyzetű kistérségeinek kutatása során a magyarországi társadalomban hosszabb távon érvényesülő, a társadalom szerkezetében, tradícióiban, mentalitásában, értékrendjében, innovációs képességeiben meglévő területi differenciák kimutatására vállalkoztak.
A sajátos területi konfliktusok és változásaik a perifériákon c. témakörben folytatott vizsgálatok célja a hátrányos térbeli (települési) helyzet újradefiniálására; az e térségekben bekövetkezett tényleges (és érdemi) területi változások feltárásán, majd bizonyos modellszámításokkal megadni e térségek feltételezett „népességmegtartó” képességét.
A kistérségek abszorpciós képessége meghatározásának célja e képességek mérésére használható módszer felállítása és tesztelése. Erre a kistérségbe vonzott és sikeresen felhasznált fejlesztési források mennyiségének és multiplikatív hatásának meghatározásával kívántak választ adni, megfelelő indikátorrendszert kidolgozni.
3. Városkutatások
A város és kapcsolatrendszereinek kutatásakor a város és a vidék kapcsolatrendszereinek feltárása, a különböző típusú városcentrumok és térségeik meglévő gazdasági és társadalmi, politikai kapcsolatainak a vizsgálata, a történetileg kialakult és a mai modernizáció, globalizáció és európai integráció keretében átalakult együttműködések és konfliktusok, valamint a meghatározó mechanizmusok tisztázása, a kezelés eszközeinek a kimunkálása fogalmazódott meg kutatási feladatként.
Az európai nagyvárosok rozsdaövezetében kialakult rehabilitációs megoldások áttekintése körében folytatott kutatás elemezni kívánta az érdekes és hasznos megoldásokat, az európai nagyvárosok rozsdaövezeti rehabilitációjának példáit, azt, hogy mely megoldások voltak sikeresek, és melyek nem vezettek eredményre.
4. A foglalkoztatás területi problémái
A beszámolás esztendejében először indított, a foglalkoztatás területi problémáinak kutatási programjai között a foglalkoztatottsági szint növelését és az újrafoglalkoztatás lehetőségeit vizsgáló elemzések céljaként határozták meg, hogy pontos képet kapjanak a tartós munkanélküliség valós folyamatairól, a kiemelten veszélyeztetett társadalmi csoportok jellemzőiről, másrészt konkrét javaslatokat fogalmazzanak meg a hivatalos statisztika által nem látható, így a foglalkoztatáspolitika eszközeivel sem elérhető tartósan munka nélkül lévők reintegrálására.
A munkaerő-piaci képzési és átképzési programok eredményessége vizsgálatának célkitűzése volt, hogy megvizsgálja a regionális képzési központok elmúlt fél évtizedben folytatott tevékenységét, illetve a képzések főbb jellemzőit (ágazati és térségi struktúra), s a képzésben résztvevők munka világába történő visszajuttatásának eredményességét.
Az információs társadalom fejlődéséből adódó távmunka lehetőségei a rurális térségekben c. kutatás célkitűzéseként azt határozták meg, hogy felmérjék a Magyarországon is egyre szélesebb körben hozzáférhető, a több szempontból is hátrányos helyzetben lévő, elmaradott területeken is egyfajta kitörési, esélykiegyenlítési lehetőséget jelentő távmunka – modern informatikai eszközökre alapozott – rendszerének kialakítási lehetőségeit.
5. Egyéb kiemelt feladatok
Az intézet célként határozta meg a felkészülést a következő nagy vállalkozása, a Magyar regionális tudományi enciklopédia összeállítására. A mű a magyar regionális tudomány eddigi eredményeit összegezve kíván részletes ismereteket nyújtani a társadalom, a gazdaság, a településhálózat térbeli összefüggéseinek elméleteiről, kutatás-módszertani kérdéseiről, a tudományág nemzetközi helyzetéről, a területi folyamatokról és a regionális politikai gyakorlati tapasztalatokról. Az intézet stratégiai feladatának minősítette a Kárpát-medence régiói monográfia sorozatot.
II. Kiemelkedő tudományos eredmények
1. A régiók versenyképességének vizsgálata
A kutatások feltárták, hogy a kelet-közép-európai régió az európai településhálózaton belül sajátos jegyekkel rendelkező csoportot alkot. Jellegzetességei a következők: kevés nagyváros és az, hogy az országok többségét egyedül a fővárosuk képviseli a kontinens legnagyobb városai sorában; a nagyvárosi szerepkörök viszonylag arányos megoszlása; az alá- és fölérendeltségi viszonyok hiánya; ezzel összefüggésben jellemző egy erős, globális funkciókat is ellátó, komplex nagyvárosi központ hiánya a térségben.
A hazai településrendszer átalakításának tényezői alapvetően átrendeződtek a kilencvenes évek végére, amikorra a szellemi erőforrások, a szolgáltatások jelenléte, illetve az új technológiákat képviselő tevékenységek és szervezetek formálták, osztották meg a hálózatot. A tradicionális regionális központok határozottan tömörítik és regionális vonatkozásban is kisugároztatják az innovációs hatásokat. Az új, a kilencvenes években regionális központokká előlépett centrumok már egyoldalú, szegényesebb funkciókkal rendelkeznek.
A regionális fejlődésben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a területi szintű innovációs tényezők feltárása. A hazai innovációs miliő változatlanul centralizált, a kutatás-fejlesztés fővárosi súlya nem csökkent az átmenet időszakában, a vállalati kutató-fejlesztő intézmények száma és aktivitása mérséklődött, a vállalkozások fejlesztési aktivitása erőtlen, ezekben a regionális szervezetek mérsékelt szerepet játszanak. Új típusú vállalatközi együttműködések (klaszterek) indultak meg egyes régiókban, melyek lehetséges kereteit adhatják az innovációs potenciálok szélesedésének, azok még teljesebb regionális beágyazódásának.
A helyi, többségében a közösségek vagy lokálisan domináns, gazdasági jellegű területfejlesztési szereplők (vállalkozások) által működtetett megújítást képviselő intézmények a helyi fejlesztés csomópontjainak tekinthetők. A régiók gazdasági versenyképességének javításában egyre intenzívebben vállalt szerepkör az önkormányzatokat is új feladatok elé állítja. A gazdaságfejlesztés igényei hozzájárultak a hálózatos struktúrák kialakításához, a gazdasági szektorral való egyre szorosabb összefonódáshoz, a klasszikus, bürokratikus igazgatási módszerek rugalmasabbá válásához.
A kutatások a magyar gazdaság- és társadalompolitikának az agrárgazdaságot és az ahhoz szorosan kötődő vidéket érintő problémáit elemezve megállapították, hogy az elmúlt évtizedekben marginális kérdésként kezelték és a rövid távú politikai szempontok háttérbe szorították az agrárvertikum és a vidék versenyképességének megteremtését szolgáló intézkedéseket. Ma már egyetlen agrárágazat sem tekinthető versenyképesnek, nincsenek versenyképes régiók sem, vannak viszont versenyképes gazdaságok, amelyek kedvező hatása egy-egy kistérségre is kisugárzik.
Vizsgálataik során a különböző típusú térségi fejlesztési dokumentumokat összevetve kimutatták, hogy az egyes térségek fejlesztési koncepciói meghatározó módon az infrastrukturális ellátottságban és a lakossági életkörülményekben megmutatkozó nagymértékű különbségek mérséklését szolgáló operatív programokat tartalmaznak. A jelenlegi programozási időszak dokumentumaiban szinte mindenütt megfigyelhető a versenyképesség követelményeinek beépítése a területfejlesztési prioritások közé, a célok operacionalizálásában azonban jelentős különbségek tapasztalhatók. A versenyképesség a régiók többségében európai uniós követelményként fogalmazódik meg, nem pedig az új regionális fejlesztési paradigma vezérlő elveként.
A beszámolási időszakban végzett kutatások rámutattak arra, hogy a társadalmi praxis szempontjából kiemelten fontos problémakörnek minősíthető az, hogy az unió a csatlakozás utáni különböző EU-s alapok megszerzése és felhasználása tekintetében milyen követelményeket támaszt a számukra. Az e körben indított vizsgálataik felhívták a figyelmet arra, hogy a területi intézményrendszer finanszírozásában fontos szerepet játszó strukturális alapok felhasználásához kapcsolódó uniós szabályok programozási periódusonként változnak, fejlődnek, egyre részletesebbé válnak, elsősorban annak érdekében, hogy a közösségi források felhasználásának hatékonysága javuljon. Az unió ugyan viszonylag kevés konkrét szervezeti szabályt ír elő, de ezekkel alapvetően képes befolyást gyakorolni a fejlesztési programok menedzsmentjére.
2. Regionális politika
Az európaizálódás, a sokszintű kormányzás, alkalmazkodási, tanulási folyamat összefüggései a regionális politikában c. kutatás elemzései feltárták a régió szereplői által kialakított hálózatokat. Egyértelműen megmutatkozott, hogy a hazai hálózatok exkluzívak, a civil társadalom és a gazdaság bevonása nem jellemző; az önkormányzatok, a közszektor befolyása a domináns. A csatlakozásra való felkészültségünk többek között az alacsony tanulási hatékonyság, az elitek ellenérdekeltsége számlájára írható (sok más egyéb ok mellett). A hazai kutatási eredmények azt mutatják, hogy a területfejlesztési tanácsokhoz kapcsolódó regionális partnerségi hálózatok még egyelőre nem járulnak hozzá a tényleges koordinációhoz ágazatok és szintek között. A többszintű kormányzás, a partnerség akkor jár előnyökkel a regionális politika számára, ha kellően demokratikus politikai intézményrendszer és fejlett civil társadalom veszi körül.
A kelet-közép-európai csatlakozó országok regionális politikájában jelentős különbségeket mutattak ki. Sajnálatos módon az összehasonlító vizsgálatok a magyar regionális politika versenyképességének romlását mutatták. Az előcsatlakozási alapok felhasználásának eredményessége valamennyi országban korlátozott, ennek oka alapvetően a döntési mechanizmus hiányosságaival magyarázható.
A magyar területfejlesztési politika értékelése során ráirányították a figyelmet a területpolitikai irányítás hiányosságaira, a koordináció szükségességére, az elosztási gyakorlat ellentmondásaira, a regionális politika viszonylag alacsony közpolitikai presztízsére, a térbeli koncentráció szükségességére.
A tervtörvény tudományos megalapozása c. vizsgálatukban felhívták a figyelmet arra, hogy olyan tervezési rendszerben kell gondolkodnunk, amely ugyanazt a tervezési tárgyat érinti. A tervezési rendszer nemcsak szabályok megállapítását jelenti, hanem szabályok felállítását, s a tervszerződés intézményének bevezetését is magában foglalja. Olyan tervezési eszközök kellenek, amelyek képesek irányítani a tervek címzettjeinek területi szempontból releváns tevékenységét. Szabályozandó a tervezés vagy tervkészítés, mint eljárás. Szükség van Magyarországon a fejlesztési tervezés átfogó és rendszerelvű szabályozására, az ágazati és a rendezési típusú tervezéshez fűződő viszonyának tisztázására, illetőleg összességében a tervezés közjogi alapjainak kimunkálására, beleértve a kapcsolódó alkotmányjogi jellegű kérdések analizálását.
A Regionális Innovációs Stratégia Program (RIS Program) felmérte a Dél-dunántúli régió innovációs támogatási rendszerét. Értékelték a rendszer intézményeit, szervezeteit, valamint szolgáltatásait és támogatási formáit. Részletesen vizsgálták a régió innováció-fejlesztéssel foglalkozó intézményeit. Rámutattak arra, hogy átláthatatlan a gazdaságfejlesztési intézményrendszer, és a meglévő kritikus tömeg ellenére a technológia transzfer területén vannak hiányzó funkciók. Elkészült a stratégia cél- és intézkedésrendszere.
Szakmai, politikai körökben évek óta az egyik legvitatottabb probléma a regionális beosztás, a regionális funkciók telepítésében a regionális központok kijelölése. Ezeket érintő vizsgálataik eredményeként egyértelművé vált, hogy a régióközpontok több tényező függvényében szerveződnek. Ilyen tényezők lehetnek (a lakosságszámon túl) a regionális funkciók, a regionális hatósugarú intézmények, közte a regionális hatáskörű állami szervek jelenléte, a települési méretek, a földrajzi helyzet, a népességszám, a központ és környékének különböző hálózatai, a településközpont és a környék kapcsolatai, együttműködése. Az esetleges válságokban való helytállás képessége, a piacgazdasági követelményekhez való alkalmazkodás, meghatározott társadalmi szerkezet, illetve a ma sikeresnek tűnő városok egyéb meghatározó kritériumoknak minősülnek. A gazdasági és társadalmi versenyképesség, az információs gazdaság, a régióközpont tudatos építése és a városfejlesztési koncepciók vonatkozó szempontjai további jelentős szempontoknak bizonyultak.
Az RKK-nak a regionális tudomány fejlesztésére kidolgozott stratégiájában kiemelt vállalkozásként szerepelt a Kárpát-medence régióit bemutató könyvsorozat elindítása. Ennek első köteteként jelent meg a beszámolás évében a Székelyföld kötet, mely a határon túli tömbmagyarság régiója, a Székelyföld társadalmi-gazdasági állapotát elemzi, a fejlődés különböző tényezőit méri fel.* A kötet legfontosabb eredménye, hogy az alulról építkező stratégia a hagyományos gazdaságfejlesztési eszközökkel nem valósítható meg. Újfajta tudásra, a regionális gazdaságtan alapos ismeretére, illetve a területfejlesztés szereplői közötti kapcsolatok új intézményes formáira van szükség. A nyitott gazdaság elvének érvényesítése a tradíciók átfogó értékelését és társadalmi hatásainak vizsgálatát követeli meg.
3. Területi politika – környezetvédelem
A területi, területfejlesztési kutatások, s maguk a fejlesztések a környezeti aspektusok függvényében is értelmezhetők. Az intézet e körben folytatott környezeti és környezetvédelmi hatások vizsgálatából azt a következtetést vonta le, hogy a VISION-Planet térségben a területfejlesztési politika alapvető célkitűzései hasonlóak a tizenötökre vonatkozó ESDP céljaival: a versenyképesség, a hatékonyság és a növekedés elősegítése. Támogatni kell a kiegyensúlyozott fejlődést és a társadalmi, gazdasági kohéziót, a környezeti, a természeti és kulturális örökség megóvását, a területi integráció erősítését.
A kutatás eredményeként javaslatot dolgoztak ki az egységes és problémaorientált, tudományosan megalapozott tervezési, döntés-előkészítési módszerre, elemezték a fenntarthatóság főbb mutatóit, a mutatókkal szemben elvárt követelményeket, s azt, hogy a hazai országos fejlesztési tervek miként felelnek meg az EU területfejlesztési dokumentumai elvárásainak. A környezettudományi kutatások kiemelkedő jelzéseként rögzíthető, hogy a környezet fenntartható fejlődése csak a gazdaság és a társadalom felzárkózása nyomán teljesedhet ki.
4. Periféria-, vidék-, agrár-, kistérség-kutatások
A perifériakutatások során meghatározták a magyar térségekben lezajló, s igen összetett területi folyamatok alapján a helyzeti, a fejlettségi és a hatalmi (társadalmi) periféria-képződés legfontosabb jellemzőit és az azokból következő területi konfliktusok jellegét, mennyiségi és minőségi összetevőit. Megállapították, hogy a helyzeti periféria felszámolódása csak mérsékelt ütemben javít a gazdasági és társadalmi perifériák lehetőségein. E térségek markánsan elkülöníthetők, hátrányos helyzetük rendre halmozódik. Felhívták a figyelmet arra, hogy egy erőteljes decentralizáció és regionalizáció mérsékelhetné a perifériák mai kiszolgáltatottságát.
A tanyakutatás – jelentős empirikus felmérésekre alapozva – állapította meg e sajátos alföldi településforma differenciált és ellentmondásos átalakulásának környezeti, gazdasági, települési és társadalmi mozgatórugóit. A tanyai település olyan különlegesen fontos vidékies értéket képvisel az Alföldön, amely európai szemléletű, tudatos táj- és tanya-rehabilitációs beavatkozásokat igényelne.
Az agrár-átalakulásról szóló kutatások eredményei többek között arra mutattak rá, hogy a gazdaság piaci alapokra helyezése, a tulajdonosi szerkezet módosulása, a szervezeti-irányítási háttér változása a korábban eredményesen működtetett kooperációs rendszerek, így a nagyüzemi gazdálkodás szerves részét képező, a termelés valamennyi fázisát érintő kistermelői integráció szétesését eredményezte országszerte. A kilencvenes évek második felének agrárgazdasági tendenciái a mezőgazdasággal foglalkozók közötti kooperációs formák felértékelődésének irányába mutattak. Az egykori téeszalkalmazottak jelentős része olyan eseti/alkalmi jellegű kooperációs formákat elevenített fel, melyek a piac hatókörén kívül helyezkednek el. Más csoportjaik a termelői önállóság részleges felfüggesztésével járó, ám beszerzési-termelői-értékesítési biztonságot nyújtó kooperációk lehetőségeit keresték. Kapcsolataikban elsősorban a hasonló tőkeerejű szereplőket integráló, horizontálisan szerveződő termelői hálózatok kialakítására törekedtek.
A falu és kistérség-tipológia eredményeként jelezték, hogy a kilencvenes években ható, térszerkezet formáló tényezők és folyamatok eredményeképpen nagymértékű polarizáció következett be a magyarországi falvak és kistérségek körében. Egyik legfőbb, és más korszakokétól elkülönítő sajátosságának mutatkozik, hogy az egyik póluson „luxus-gettókat”, a másikon „közönséges falusi gettókat” eredményezett.*
A térségi vizsgálatok eredményeként kirajzolódott a térségfejlesztés kistérségi szervezeteinek sokszínűsége, a civil és önkormányzati szféra közötti partnerség új formái iránti igény, a kistérségek intézményesülését elősegítő központi és helyi magatartás fő irányai. Új elemként fogalmazták meg, hogy a természeti környezet tisztasága, a térségek egyéni arculata, az azt jelentős mértékben formáló kulturális örökség megőrzöttsége, a helyi tudás, a civil szervezetek, a helyi társadalom erősítése, az extenzív mezőgazdálkodás lehetőségei, a kooperációs képesség, a növekedéssel szemben a minőség és a teljességre törekvés igényei felértékelődnek.
A kistérségek abszorpciós (külső tőkefelvevő) képességének meghatározásakor megállapították, hogy az EU-s források abszorbeálásának képessége egyet jelent a releváns, megvalósítható és fenntartható projektek kidolgozására és megvalósítására való képességgel. A kistérségek abszorpciós képessége függ a térségi tényezőktől, a fejlesztő kapacitásoktól, érdekérvényesítő képességtől. E képesség területi alakulásában a legszorosabb kapcsolat az elérhetőség és a meglévő gazdasági környezet mutatóival írható le. A kistérségi fejlesztő kapacitások fejlettsége legalább olyan súllyal határozza meg az abszorpciós képességet, mint a térségi tényezők.
5. Városkutatások
E kutatások eredményeként felvázolták a városhierarchián belül a XX. században végbement mozgásokat. Megállapították, hogy a hálózat alapvető jellemvonásai nem változtak, s hogy a múlt században a „várossá válásnak” három fő motorja volt: az agglomerálódás, az üdülőfunkciók kiszélesedése és a szocialista iparosítás. A 2001-es népszámlálás adataival, klaszteranalízis segítségével új városi típusokat hoztak létre. Ennek során kiderült, hogy a korábbi évtizedekben oly fontos foglalkozási szerkezet szerepe elhalványult.
Megfogalmazták a magyarországi urbanizáció azon posztszocialista sajátosságát, hogy itt a szuburbanizáció és a dzsentrifikáció egymással párhuzamosan kezdte meg kiteljesedését. Az agglomerálódás folyamatát egyoldalúság jellemzi földrajzi értelemben is. A várost övező települések befogadó készsége kiemelkedő, a szuburbanizációval járó előnyök sokkal látványosabbak. A Székesfehérvár környéki szuburbanizációs folyamatokat elemzéskor kimutatták, hogy ezek a nagyvárosok környékén tapasztalható folyamatokkal részben parallel módon alakulnak. A nemzetközi tendenciák függvényében azonban a jelenség egyfelől kevéssé tűnik dinamikusnak, másfelől kevéssé érinti a társadalom szélesebb rétegeit, inkább a felső-középső, felső, valamint az alsóbb csoportokat mozgósítja. Fontos tapasztalat az is, hogy az elővárosi népesség integrációja erősebb, mint máshol az országban, az ‘őslakosok’ és a beköltözők közti konfliktusok pedig enyhébbnek tűnnek.
A beszámolás évében a főváros kulturális szerepkörét külön is vizsgálták. Ennek során kimutatták, hogy Budapest nemzetközi kulturális szerepkörei meglehetősen egyoldalúak. A kultúraexportot a fogadóintézetek hiánya nehezíti. A kulturális élet szempontjából kiemelt fontossággal bírnak a külföldi országok kulturális képviseletei.
6. Gazdaság- és foglalkoztatás szerkezet területi összefüggései
A gazdaság- és foglalkoztatás-szerkezeti vizsgálataik szerint egyelőre kevés lehetőséget van arra, hogy az ország kevésbé fejlett területei is vonzóak legyenek a külföldi működő tőke számára. Az olcsó munkabérre alapozó, feldolgozóiparra koncentráló KMT befektetések kora véget ért Magyarországon, s előtérbe kerülnek a szolgáltató és elosztó funkciók. Sem az EU, sem a magyar gazdaságpolitika nem kedvez az elmaradott területek fejlesztésének. A KMT helyi fogadókészsége gyenge. Kimutatták, hogy a feldolgozóipari vállalatok K+F aktivitása igen szoros összefüggésben áll a termék innovációval. A K+F kooperáció területi irányultságának jelentős hatása van a termék innovációra. A kizárólag régión belüli együttműködések hatása minimális. Az eltérő elhelyezkedésű vállalkozáscsoportban nem figyelhető meg szignifikáns különbség az új termékek, szolgáltatások kifejlesztésében érdekelt cégek előfordulási valószínűségében. A kilencvenes évek végén megkezdődött a szolgáltatások sajátos, funkcionális értelemben jól elkülöníthető tereinek formálódása és tagozódása. E folyamatban fontos szerepet töltöttek be az ágazatban megjelenő új szereplők – a nagy léptékű fejlesztéseket megvalósító gazdasági –, melyek között növekvő számban jelentek meg külföldi tőkével működők.
Munkanélküliség és foglalkoztatási viszonyok, a demográfiai változások (főként aprófalvas térségekben történő) elemzése a népesség számának csökkenése mellett az összetétel további kedvezőtlen polarizációját emelte ki. A legnagyobb pozitív változás a műszaki infrastruktúrában tapasztalható. Ezzel szemben a humáninfrastruktúra relatív állapota jelentősen romlott, a vállalkozások pedig el sem indultak. Több kistérségben az elsődleges munkaerőpiac drámai mértékű összeszűkülését a mai napig nem követte a helyi gazdaság regenerálódása, s ez hozzájárul a tartós és magas arányú munkanélküliség fennmaradásához. A gazdaság tartós válsága, a helyi munkalehetőségek szűkös volta, a munkaerőpiac szegmentáltsága, a távolsági munkavállalást korlátozó tényezők, a több éve munka nélkül lévők stabilan magas száma és lényegében változatlan köre, valamint a helyi foglalkoztatás- és szociálpolitika rendszere egyaránt érhetővé teszik, hogy a jelenlegi helyzetet alapvetően megmerevült foglalkoztatási struktúrák jellemzik. A másodlagos munkaerő-piac mellett a fekete/szürke gazdaság szívja fel a tartósan munkanélküliek csoportjait.
A foglalkozási rehabilitációval foglalkozó vizsgálatban felhívták a figyelmet arra, hogy a rendszer ma nehezen átlátható: túl bonyolult, bürokratikus, s a folyamat során az egyes intézmények közötti információk nehezen követhetők. Magyarországon a rehabilitáció egyes elemei nem épülnek egymásra. Az ellátórendszer a társadalmi integrációhoz nem nyújt segítséget. Az eredményes foglalkozási rehabilitáció szükséges feltétele (a helyi társadalom támogatása mellett) a munkaügyi szakemberek, orvosok, önkormányzatok, érdekképviseletek együttműködése. A megváltozott munkaképességű munkanélküliek megjelenése egy lokális munkapiacon tipikusan olyan helyzetet teremt, ahol a helyi önkormányzat beavatkozása hatékony lehet.
III. Hazai kapcsolatok és pályázatok
Az RKK szakmai kapcsolatainak alapvető irányait tekintve lényegében nem változtatott az elmúlt évek során kialakított stratégiai partneri hálózaton. Ezek tartalma (legyen az alap, vagy alkalmazott kutatásra vonatkozó), minden esetben a regionális tudomány fejlesztését és a regionális politika szakmai-tudományos megalapozását jelentette.
Az intézet hivatása, hogy erősítse, és új elemekkel bővítse az MTA területi bizottságaival, intézeteivel hosszabb idő óta jelentős sikereket mutató kapcsolatait. Így több vidéki bizottságban, szakbizottságban töltenek be vezetői tisztet a kutatók. Lényegesen erősödtek kapcsolataik az MTA Világgazdasági és Szociológiai Kutatató Intézetével és újként jött létre együttműködés az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjával.
Az egyetemi kapcsolatok is új elemekkel gazdagodtak a beszámolás évében. Folyamatos, jelentős kutatási eredményeket hozó együttműködések alakultak a SZETE-vel, a BKE-vel, és a PTE Általános Orvostudományi Karával épp úgy, mint a Debreceni Agrártudományi Centrummal, a Közép-európai Egyetemmel, avagy a Kodolányi János Főiskolával. Külön említendő a Széchenyi Egyetemmel működtetett közös tanszék, s a PTE Közgazdaságtudományi Karával folytatott, az ország egyetlen regionális gazdaságtani és politikai interdiszciplinális doktori iskolája. E kapcsolatok fontosságát jelzi, hogy a kutatók 90%-a oktat valamely felsőoktatási intézményben, közülük 16-an doktori iskolában, s egy fő vezet doktori iskolát. Az intézet oktatási tevékenységének is köszönhetően, mára a regionális tudomány eredményei, a kutatók által kidolgozott tananyagok a terület- és településfejlesztési szakok beépültek e magyar felsőoktatás képzési rendszerébe.
A regionális politika területi szerveivel kialakított hagyományos kapcsolatok közül említendők a beszámolási időszak azon munkái, melyek nemzetközi, vagy országos fejlesztési dokumentumok készítésére irányultak, avagy a különböző területi, települési egységek tervezési dokumentuminak fölülvizsgálatát célozták. (A MEH-en kívül kiemelendő a minisztériumok közül a Foglalkoztatás és Munkaügyi Minisztérium és néhány megye és nagyváros önkormányzata, valamint a regionális fejlesztési ügynökségek.)
A beszámolás évében egyre több multinacionális cég, tanácsadó szervezet, társadalmi szervek, alapítványok, önkormányzati szövetségek keresték meg az RKK-t, képzési, továbbképzési programokban való részvételre, közös pályázatok beadására, azok megvalósítására, tananyag írására. (Így pl. Audi, PricewaterhouseCoopers, Új Kézfogás Közalapítvány, Municípium Magyarországért Alapítványok, Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége.)
Az OTKA, OKTK, NKFP, a nemzetközi s egyéb pályázati témák száma némiképp csökkent a tavalyinak, s a támogatási összegük úgyszintén. Itt említendő, kedvező visszhangot kiváltó kezdeményezés az MTA Társadalomtudományi Főosztály által kiírt pályázat, amit az intézet (a Szociológiai Kutatóintézettel közösen) sikerrel teljesített. A pályázati forrásszerzés nélkülözhetetlen eleme az RKK működésének, a pályázás, annak megvalósítása és elszámolása viszont rendkívüli nehézségeket jelent, sok esetben azok túl bürokratikus volta miatt. Az intézet fölhívva ere az illetékes szervek figyelmét, jelezve azt is, hogy az elbírálásoknál számtalan szubjektív elem is előfordult.
A tudományos rendezvények száma azonos a korábbi évivel, az előadásoké viszont jelentősen nőtt. E körből emelendő ki a fiatalok lokális és regionális fórumokon való sikeres szereplése. Az országos, illetve nemzetközi jelentőségű tanácskozások közül a VI. falukonferenciát, a III. Alföld Kongresszust, és a Magyar Regionális Tudományi Társasággal közösen rendezett, s egyúttal a Dunántúli Tudományos Intézet megalakulásának 60. évfordulójára megemlékező Régiók Magyarországa című konferenciát kell kiemelni. A tanácskozások között rendszeressé váltak az intézetek, illetve az intézetközi és horizontális műhelyek vitái. Az intézet kutatói több száz előadást tartottak szakmai közéleti fórumokon, s ugyanilyen nagyságrendű az országos és helyi médiákban való szereplésük.
A könyvkiadás volumene hasonló a korábbi évekéhez. A Tér és Társadalom szakmailag és pénzügyileg is stabilizálódott, behozta korábbi lemaradásait, előfizetői köre bővült. Majd 30%-kal nőtt az intézeti publikációk száma, s közülük az idegen nyelvűeké is emelkedett.
Végül, az intézet kapcsolati eredményei között külön ki kell emelni ama sikeres PHARE pályázatot, melynek segítségével létrejött Győrben a Határ menti területfejlesztési szakkönyvtár, dokumentációs és információs központot, mely az euroregionális kapcsolatrendszerek, s az akadémia vidéki kisugárzó szerepének meghatározó centruma lehet. Az informatikai infrastruktúra – akadémiai támogatással – jelentősen bővült és korszerűsödött.
IV. Nemzetközi kapcsolatok és pályázatok
Az intézet több mint húsz országgal fennálló nemzetközi kapcsolatai új programokkal, partnerekkel bővültek. Közülük kiemelendőek az EU előcsatlakozási alapjainak pályázatai, mint pl. a PHARE, PHARE–CBC, PHARE–INTERREG, ESPON.* A Leonardo da Vinci programon belül a fenntartható vidékfejlesztés képzési rendszerét tananyagát, az Ecos Ouverture programban pedig a gazdaságfejlesztés és s környezeti tervezés egyensúlyával kapcsolatos problémákat munkálták ki.**
Tudományos produktumokban, illetve tanácskozásokban öltött testet a Szerb, a Bolgár, a Román és a Lengyel Tudományos Akadémiák Földrajzi Intézeteivel több tanácskozás, kutatási program megvalósítása. A Székelyföld kötet megjelentetésén túl, folyamatos szakmai, képzési kapcsolat alakult a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel. Az intézet konzorciumi tagként több európai uniós pályázatban működött közre, elsősorban a kelet-európai csatlakozó országok regionális politikai vizsgálatával. Folytatta az Európai Unió 5. keretprogramjának három projektjében való részvételét (EXLINEA, RIS, ADAPT). Az első az európai határ menti térségekkel, a második a regionális innovációs stratégiákkal, a harmadik a többszintű kormányzás európai tapasztalataival foglakozik. Az RKK megkezdte az EU 6. keretprogram pályázati anyagának előkészítését.
A nemzetközi konferenciákon való előadások tartása épp úgy, mint a külföldi szakértői tevékenység, emelkedett. A külföldi látogatók száma nem változott. Az intézet tevékenységében kismértékű fejlődés figyelhető meg az idegen nyelvű publikációknál. A Discussion Papers sorozatban megjelent két kötet jelentős nemzetközi publicitást kapott.
B) Kiemelt publikációk***
Baranyi Béla: Euroregional organisations and formations on the eastern borders of Hungary. = European Spatial Research and Policy, 10. 2003. 1. 85–94. p.
Barta Györgyi–Bernek Ágnes–Nagy Gábor: A külföldi működőtőke-befektetések jelenlegi tendenciái és területi elmozdulásának esélyei Magyarországon. = Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 173–190. p.
Beluszky Pál–Győri Róbert: „A város láz, a nyugtalanság, a munka és a fejlődés”: Magyarország városhálózata a 20. század elején. = Korall, 11–12. 2003. május, 199–238. p.
Csatári Bálint–Kovács András Donát (szerk.): A nemzeti parkok helye és szerepe a területfejlesztésben. Kecskemét: MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete, 2003. 150 p.
Enyedi György: Városi világ – városfejlődés a globalizáció korában. Pécs: PTE Közgazdaság-tudományi Kara Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, 2003. 25 p. (Habilitációs előadások).
Enyedi, György–Rechnitzer, János: Marginalization in the Hungarian urban network. In: Policies and Strategies in Marginal Regions. Summary and Evaluations. Eds.: Leimgruber, W., Majoral, R., Chul-Woo Lee. Aldershot: Ashgate, 2003. 187–197. p.
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II. = Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér. = Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 1–27. p.
Erdősi Ferenc: Transport de marchandises et organisation régionale en Hongrie. = Revue Geographique de l’Est, 43. 2003. 1–2. 23–32. p.
Grosz András: Cluster initiatives in Hungary: the case study of Pannon Automotive Cluster (PANAC). = European Spatial Research and Policy, 10. 2003. 1. 49–71. p.
Hajdú Zoltán: Un millénaire d’administration régionale et locale en Hongrie. = Revue Geographique de l’Est, 43. 2003. 1–2. 15–22. p.
Hajdú, Zoltán–Pálné Kovács, Ilona (eds.): Portrait of South Transdanubia: A Region in Transition. Pécs: Hungarian Academy of Sciences Centre for Regional Studies, 2003. 204 p.
Hardi Tamás–Mezei István: A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái. = Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
Horváth Gyula (szerk.): Székelyföld. Budapest-Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, Dialóg Campus Kiadó, 2003. 452 p. (A Kárpát-medence régiói, 1.).
Horváth Gyula: Decentralizáció és partnerség az Európai Unió strukturális politikájában. = Társadalom és Gazdaság, 25. 2003. 1. 169–187. p.
Illés Iván: Grenzüberschreitende Kooperation im Bereich der MOE Staaten. In: Außenbeziehungen von Regionen in Europa und der Welt. Hrsg.: R. Hrbek. Baden-Baden: Nomos Verlag, 2003. 173–186. p. (Schriftenreihe des Europäischen Zentrums für Föderalismus-Forschung, 27.)
Kanalas Imre–Nagy Gábor (szerk.): Régiók az információs társadalomban. Kecskemét: MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete, 2003. 167 p.
Keresztély Krisztina: Des villes de province ŕ l’ombre d’une métropole? Les politiques culturelles dans trois villes moyennes et dans la capitale en Hongrie. In: Villes moyennes et mondialisation. Renouvellement de l’analyse et des stratégies. Red.: F. Chrbonneau, P. Lewis, C. Manzagol. Trames: Université de Montréal, 2003. 288–304. p.
Kovács Katalin: The agricultural restructuring in Hungary 1990–2001. = Geographia Polonica, 76. 2003. 1. 55–72. p.
Kovács Teréz (szerk.): A vidéki Magyarország az EU-csatlakozás előtt. VI. Falukonferencia. Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, Magyar Regionális Tudományi Társaság, 2003. 513 p.
Kovács Teréz: Regionalizam na primeru Mađarske. = Sociološki pregleb, 36. 2002. 1–2. 43–55. p.
Kovács Teréz: Vidékfejlesztési forgatókönyvek az EU-csatlakozás kapcsán. = A Falu, 18. 2003. 3. 31–39. p.
Kovács Teréz: Vidékfejlesztési politika. Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2003. 284 p. (Dialóg Campus szakkönyvek)(Területi és települési kutatások, 22.).
Nagy Imre–Dujmovics Ferenc (szerk.): A vajdasági városok környezet-egészségügyi értékelése az ezredfordulón. Újvidék: Atlantis Kiadó, 2003. 118 p.
Pálné Kovács Ilona: A területfejlesztés irányítása. Pécs: PTE Közgazdaság-tudományi Kara Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, 2003. 63 p. (Habilitációs előadások, 5.).
Pálné Kovács Ilona: Önkormányzatok és hatalommegosztás. In: Politika és politikatudomány. Szerk.: Gallai S., Török G. Budapest: Aula Kiadó, 2003. 315–347. p.
Rechnitzer János–Hardi Tamás (szerk.): A Széchenyi István Egyetem hatása a régió fejlődésére. Győr: Széchenyi István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet, 2003. 161 p. (Tudományos füzetek, 5.).
Rechnitzer, János: Die Regionalpolitik und Verwaltungsstruktur in Ungarn. = Der Donauraum, 43. 2003. 1. 65–69. p.
Somlyódy Pfeil, Edit: Der Aufbau der lokalen Selbstverwaltung in Ungarn im kritischen Umbruch. = Der Donauraum, 43. 2003. 1. 79–89. p.
Somlyódyné Pfeil Edit: A városok helye és szerepe a kistérségi közigazgatási rendszer kialakulásában. = Magyar Közigazgatás, 53. 2003. 7. 413–423. p.
Somlyódyné Pfeil Edit: Önkormányzati integráció és helyi közigazgatás. Budapest–Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2003. 295 p. (Területi és települési kutatások, 21.).
Szirmai, Viktória–A. Gergely, András–Baráth, Gabriella–Molnár, Balázs–Szépvölgyi, Ákos: The City and its Environment: Competition and/or Co-operation? (A Hungarian Case Study). Pécs: Centre for Regional Studies, 2003. 33 p. (Discussion Papers, 41).
Szoboszlai Zsolt (szerk.): Cigányok a szociális földprogramban. Budapest: Gondolat Kiadó, 2003. 292 p.(Szolnoki szociális műhely).
Timár Judit: „Reform or revolution?” Soft critical geography in Hungary, with hard issues. = Environment and Planning D. Society and Space, 21. 2003. 2. 154–160. p.
Timár Judit: Lessons from postsocialism: „What’s left for emerging critical geography to do in Hungary?” = Antipode, 35. 2003. 1. 24–33. p.
Timár Judit–Velkey Gábor (szerk.): Várossiker alföldi nézőpontból. Békéscsaba, Budapest: MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet, MTA Társadalomkutató Központ, 2003. 253 p.
Váradi, Monika Mária–Doris Wast-Walter–Friedrich Veider: Coping with marginality: to stay or to go. = Journal of Ethnic and Migration Studies, 29. 2003. 5. 797–817. p.
C) A beszámoló kormánytájékoztatóba szánt része
Az intézet kutatásai felhívták a figyelmet arra, hogy a hazai településrendszer átalakításának tényezői alapvetően átrendeződtek a kilencvenes évek végére. A tradicionális regionális központok határozottan tömörítik és regionális vonatkozásban is kisugároztatják az innovációs hatásokat. A regionális fejlődésben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a területi szintű innovációs tényezők feltárása. Az innovációs miliő változatlanul centralizált, a kutatás-fejlesztés fővárosi súlya nem csökkent az átmenet időszakában. A régiók gazdasági versenyképességének javításában egyre intenzívebben vállalt szerepkör az önkormányzatokat is új feladatok elé állítja.
A kutatások megállapították, hogy az elmúlt évtizedekben a rövid távú politikai szempontok háttérbe szorították az agrárvertikum és a vidék versenyképességének megteremtését szolgáló intézkedéseket. Ma már egyetlen agrárágazat sem tekinthető versenyképesnek, nincsenek versenyképes régiók sem.
A magyar területfejlesztési politika értékelése során ráirányították a figyelmet a területpolitikai irányítás hiányosságaira, a koordináció szükségességére, az elosztási gyakorlat ellentmondásaira, a regionális politika viszonylag alacsony közpolitikai presztízsére, a térbeli koncentráció szükségességére, s arra, hogy szükség van olyan tervezési eszközökre, amelyek képesek irányítani a tervek címzettjeinek területi szempontból releváns tevékenységét. Halaszthatatlan a fejlesztési tervezés átfogó és rendszerelvű szabályozása, az ágazati és a rendezési típusú tervezéshez fűződő viszonyának tisztázása, a tervezés közjogi alapjainak kimunkálása.
Felhívták a figyelmet arra, hogy a területi intézményrendszer finanszírozásában fontos szerepet játszó strukturális alapok felhasználásához kapcsolódó uniós szabályok programozási periódusonként változnak, fejlődnek, egyre részletesebbé válnak, elsősorban annak érdekében, hogy a közösségi források felhasználásának hatékonysága javuljon.
Az RKK-nak a regionális tudomány fejlesztésére kidolgozott stratégiájában kiemelt vállalkozásként szerepelt a Kárpát-medencei régiók könyvsorozat kiadása. Ennek első köteteként jelent meg a Székelyföld kötet a beszámolás évében. A kiadvány legfontosabb eredménye, hogy az alulról építkező stratégia a hagyományos gazdaságfejlesztési eszközökkel nem valósítható meg. Újfajta tudásra, a regionális gazdaságtan alapos ismeretére, illetve a területfejlesztés szereplői közötti kapcsolatok új intézményes formáira van szükség.
A perifériakutatások során megállapították, hogy a helyzeti periféria felszámolódása csak mérsékelt ütemben javít a gazdasági és társadalmi perifériák lehetőségein. A perifériák markánsan elkülöníthetők, hátrányos helyzetük rendre halmozódik. Felhívták a figyelmet arra, hogy egy erőteljes decentralizáció és regionalizáció mérsékelhetné a perifériák mai kiszolgáltatottságát. A falu és kistérség-tipológia eredményeként jelezték, hogy a kilencvenes években ható, térszerkezet formáló tényezők és folyamatok eredményeképpen nagymértékű polarizáció következett be a magyarországi falvak és kistérségek körében. Egyik legfőbb, és más korszakokétól elkülönítő sajátosságának mutatkozik, hogy az egyik póluson „luxus-gettókat”, a másikon „közönséges”, falusi gettókat eredményeztek a folyamatok.
A gazdaság- és foglalkoztatás-szerkezeti vizsgálataik szerint egyelőre kevés lehetőséget van arra, hogy az ország kevésbé fejlett területei is vonzóak lehetnek a külföldi működő tőke számára. Sem az EU, sem a magyar gazdaságpolitika nem kedvez az elmaradott területek fejlesztésének.
A munkanélküliség és foglalkoztatási viszonyok, s a demográfiai változások elemzése az összetétel további kedvezőtlen polarizációját emelte ki. A humáninfrastruktúra relatív állapota jelentősen romlott. A gazdaság tartós válsága, helyi munkalehetőségek szűkös volta, a munkaerőpiac szegmentáltsága, a távolsági munkavállalást korlátozó tényezők, a több éve munka nélkül lévők stabilan magas száma és lényegében változatlan köre, valamint a helyi foglalkoztatás- és szociálpolitika rendszere egyaránt érhetővé teszik, hogy a jelenlegi helyzetet alapvetően megmerevült foglalkoztatási struktúrák jellemzik.
Az intézet 2004. évi kutatási céljai
1. Kiemelt kutatási feladatok
Az intézet 2004. évi célkitűzéseinek meghatározásakor stratégiai feladatának tekinti, a regionális tudomány paradigma váltásának megvalósításában való érdemi előrelépést, e tudományág önálló diszciplínaként való széles körű elismertetését, szintetizáló munkák megjelentetését, a regionális, területi politika szakmai megalapozásában való részvételt, ez utóbbi tekintetében figyelemmel arra, hogy immár EU csatlakozott országok leszünk.
A területfejlesztés és a regionális politika vizsgálati programjain belül az intézet elemezni kívánja a nemzetközi funkciók szerepét a területi fejlesztésben, a területfejlesztés intézményrendszerének változásait és a vidékfejlesztéssel való lehetséges harmonizációját, a város és vidék kapcsolatrendszerét, a határ menti kapcsolatok alakulását az EU-csatlakozást követő időszakban, valamint a depressziós térségek, illetve a társadalmi kohéziót meghatározó térségi mechanizmusokat.
Az EU-csatlakozás utáni helyzetet illetőleg az intézet álláspontja, hogy Magyarország uniós pozícióját erősíthetné, ha tudományosan megalapozott javaslatokkal járulna hozzá az európai feladatok megoldásához. Ehhez saját szerepvállalással az intézet részt kíván venni az EU 2007-től kezdődő tervezési időszakának Magyarországot érintő feladatai megoldásában, az ún. Átfogó Fejlesztési Terv kidolgozásában. Az intézet célja, hogy elemezze az EU 2006 utáni regionális politikájának forgatókönyveit, s fogalmazzon meg javaslatokat azok hazai adaptálására, hasznosítására, az új regionális politikai szabályozással, s a társadalmi kohézió térbeli erősítésének lehetőségeivel kapcsolatos magyar álláspontokra.
Az intézet folytatja az előző évben, illetve években megkezdett városhálózat kutatásait, a periféria, illetve kistérségi kutatásait, a nemzetközi együttműködések, illetve pályázatok folyamatban lévő munkálatait, el kívánja készíteni Magyarország vidék és birtokrendezési stratégiáját. Mindezek mellet közreműködik a közigazgatás, illetve területfejlesztés kormányzati reformjának programjában, s a különböző térségek fejlesztési dokumentumainak fölülvizsgálatában, új tervdokumentumok kidolgozásában.
2. Egyéb kutatási célkitűzések
2004, A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben c. NKFP-program záró szakasza. Befejeződnek az altémák, megkezdődik a kutatási eredmények összegzése, a zárókötet és a kutatási eredményeket megvitató nemzetközi konferencia szervezése.
Az intézet ebben az esztendőben kidolgozza a Regionális Tudományi Enciklopédia részletes koncepcióját és megkezdi e több évre tervezett munka kiadásának előkészítését.
A Kárpát-medence régiói sorozatban négy kötet előkészítése kezdődik. Megjelenik a Dél-Szlovákia c. második kötet, az év végére elkészül a Dél-dunántúli, a Dél-alföldi és a Közép-magyarországi régió köteteinek kézirata. Ez utóbbiak közül legalább két kötet megjelenik. Folytatódik a Vajdaság, a Dél-Erdély c. kötetek kéziratainak szervezése, illetve a támogatási források felkutatása a sorozat további kiadásához.
A Regionális Kutatások Központja alapításának 20. évfordulója alkalmából angol nyelvű tanulmánykötet készül a XXI. század eleji Kelet-Közép-Európa és Magyarország területi szerkezetének állapotáról, megjelenik az RKK 20 éves szakirodalmi tevékenységét összegző bibliográfia, a jubileumi konferencia megvitatja a magyar regionális tudomány stratégiai céljait és az akadémiai központokban tudományos üléseken értékelik a központ intézeteinek a regionális fejlesztési stratégiák tudományos megalapozásában eddig játszott és várható szerepét.
Pécs, 2004. február 26.
Dr. Horváth Gyula
főigazgató